A Fluxus ismert (ellen)művészeti mozgalom volt amerikai, nyugat-európai és japán központokkal. De hogyan jelent meg
ez az „intermediális”, zenét, akciókat, költészetet, tárgyakat és eseményeket magába foglaló művészet a „vasfüggöny”
mögött? Milyen visszhangot váltott ki a Fluxus a volt keleti blokk országaiban, voltak-e párhuzamos fejlemények?
„Akcióprogramként” a Fluxus . amint önjelölt „igazgatója”, a litván származású George Maciunas írta egy Hruscsovnak
címzett levélben . arra rendeltetett, hogy egyesítse a világ „konkretista” művészeit a Szovjetunió „konkretista”
társadalmával. Maciunas az orosz LEF-hez (A Művészetek Baloldali Frontja) hasonló kollektívának képzelte el a Fluxust.
Ám a kifinomult kommunista retorikájú, kiáltványokban és levelekben előadott tervek – így pl. a művészek turnéja a
transzszibériai vasútvonalon . megmaradtak az utópia szintjén. 1962 után másfajta Fluxus East indult fejlődésnek a
Fluxus művészek és a volt keleti blokk művészei-zenészei közötti eszmecserével, s ez többek között olyan eseményekben
nyilvánult meg, mint a Lengyel Rádió által közvetített Fluxus kompozíciók előadása (1964), Fluxus koncertek Litvániában
(1966), Prágában (1966) és Budapesten (1969), valamint a későbbi Fluxus fesztivál Poznańban.
A Fluxus East az első beszámoló a volt keleti blokk szerteágazó, Fluxushoz kötődő jelenségeiről; a kiállítás bemutatja
a Fluxus ihlette párhuzamos fejleményeket és művészi tevékenységeket, melyek még ma is hatással vannak a fiatal
művészekre. A „klasszikus” Fluxus tárgyak mellett fotográfiák, filmek, levelezések, titkosszolgálati dokumentumok,
interjúk és zenei felvételek dokumentálják a Fluxus jelenlétét a volt keleti blokk országaiban. Az interaktív kiállításként
működő Fluxus East célja az, hogy megkönnyítse az elmélyült találkozást az eszmékkel, a művekkel és a szövegekkel
– ez utóbbiak közül néhányat fakszimile kiadásban közlünk, hogy lehetővé tegyük beható vizsgálatukat. A látogatók
játszhatnak a Flux Ping Ponggal, és megismerhetik Robert Filliou Poïpoïdrome-ját.
