Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
2015. április 10 – június 21.
Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjjal és több rangos nemzetközi filmes elismeréssel kitüntetett operatőr munkásságát olyan filmekből ismerjük, mint a Harmadik típusú találkozások (1977 Oscar-díj – Legjobb operatőr) Szarvasvadász (1978, BAFTA-díj, Oscar-díj jelölés – Legjobb operatőr), a vagy a Fekete Dália (2006 Oscar-díj jelölés – Legjobb operatőr). Filmjeinek védjegye a világítás találékony használata, a fény művészi alkalmazása. Egyedülálló stílusának köszönhetően képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.
A kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Az idén 85 éves művész számára a filmezés mellett mindig is fontos volt a fényképezés. Az ötvenes évek elején, még Magyarországon kezdett el érdeklődni komolyabban a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című, több nyelven is kiadott műve. Ennek segítségével autodidakta módon megtanulta a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. Az előhívást szintén maga végezte, így lehetősége volt megtanulni a fotózás laborálási eljárásait is. Ezek a tanulságok aztán operatőri munkájában tovább értek, fejlődtek, és alkalmazásukkal jött létre e nagyszerű filmes életmű, melynek indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywood-nak nevezett filmtörténeti periódussal.
Zsigmond Vilmos 1951-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, majd sikeresen diplomázott 1955-ben. Az 1956-os forradalom alatt az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr a hetvenes évek elejétől együtt dolgozott korai filmjeiken azokkal a rendezőkkel, akik alapjaiban változtatták meg az amerikai filmgyártást, mint például Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg. Míg a nagy filmstúdiók addig látványos, könnyen befogadható filmeket készítettek, Zsigmond Vilmos alkotótársai új alapokra helyezték a filmgyártást. Rendre felrúgták a történetmesélés hagyományos szabályait, külső helyszíneken forgattak, a realizmus felé fordultak, céltudatosan törekedve arra, hogy ismét művészi színvonalra emeljék az amerikai filmet. A nyolcvanas évektől napjainkig olyan rendezők fényképeztették vele filmjeiket, mint Brian de Palma, Woody Allen, Richard Donner vagy George Miller.
Zsigmond Vilmos 1966-ban látogatott haza először, azóta többször dolgozott itthon. A kilencvenes években rendszeresen workshopot tartott a Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatóinak. 1992-ben a Magyar Televízióval koprodukcióban készült az a Sztálinról szóló amerikai-magyar életrajzi film, Robert Duvall, Maximilian Schell, Julia Ormond főszereplésével, amivel Emmy díjat nyert. 2002-ben a Bánk Bánért Káel Csabával megosztva megkapta a legjobb operaadaptációért járó díjat a 10. Camerimage, a világ egyetlen filmoperatőr fesztiválján. Most is aktívan dolgozik.
A mintegy 150 darabból álló fotóanyag az 1950-es években indul és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.
A kiállításban megjelennek Kodolányi Sebestyén - Zsigmond Vilmos fénykép és film felvételein alapuló - többcsatornás videó kompozíciói is, melyek mozgóképes eszközökkel mutatják be a fotók és a filmek közötti vizuális összefüggéseket.
Kurátorok: Tomas Opitz, Puskás Bea
Szaktanácsadó: Kodolányi Sebestyén
Koordinátor: Üveges Krisztina
A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.
Együttműködő partnerek:
Csébi Zsuzsa
Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet
Romwalter Béla - Sparks Kft.
Színház- és Filmművészeti Egyetem
![Portrait during "No small affairs"](/sites/default/files/file/sajto/0o4b08_zsigmond_vilmos.jpg "Zsigmond Vilmos: Portrait during "No small affairs", 1984.")
