A Ludwig Múzeum 2010-es állandó gyűjteményi kiállítása azokat a műveket állítja fókuszba, amelyek a művészet és a politikum sokszor ellentmondásos, konfliktusokkal teli és komplex kapcsolatára reflektálnak. Olyan témákra gondolhatunk itt, mint a társadalmi és művészeti utópiák sorsa, a kulturális emlékezet működésének kérdése, a kreativitás határai, a városi terek különféle célú használata, a művész szerepe és a politikumhoz való viszonya, stb. Ezek a kérdések nemegyszer különféle hatalmi viszonyok vonatkozásában jelennek meg, amelyek – különösen a mi geopolitikai környezetünkben, de nem kizárólag itt – gyakran explicit politikai színezetet kapnak. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt az elmúlt rendszer politikai hatalma által működtetett, kiterjedt cenzúra, amely akár egzisztenciális értelemben is meghatározta az 1989 előtt létrejött művek korabeli létezését, ma pedig közvetett módon hat arra, ahogy ezt a korszakot, illetve az akkoriban keletkezett műveket bemutatjuk és látjuk. Ezek a mozgások ugyanakkor nem függetleníthetők a művészet nemzetközi színterétől, akár oly módon, hogy a művek az azzal való párbeszédben vagy éppen ellenében jönnek létre. Ennek talán legismertebb korszaka az ún. hidegháború kora, amikor az absztrakt művészetet a nyugati világ propagandájának eszközeként is felhasználta a politika, miközben például Magyarországon ugyanez történt a szocialista realizmussal, így a művészek ellenzéki szerepbe kényszerültek azáltal, hogy nonfiguratív művészetet műveltek.
A kiállításban a fenti tematikus szempont a legerősebb meghatározó elv; ennek megfelelően a múzeum gyűjteményének jól ismert darabjai helyett megpróbál újabbakat kiemelni és a közönség számára ismertté és népszerűvé tenni. Nagy számban szerepelnek olyan művek is, amelyeket az elmúlt időszakban vásárolt a múzeum, és így - múzeumi kontextusban - először ezen a kiállításon lesznek láthatók; részben magyar művészektől (mint például Csákány István, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nemes Csaba), részben a nemzetközi művészeti szcénában jól ismert alkotóktól (Harun Farocki, Zbigniew Libera, Simon Starling, Mladen Stilinović, Szombathy Bálint, Goran Trbuljak).
A kiállításban a művek kontextusát nem elsősorban a keletkezésük idején velük párhuzamosan létrejött művek alkotják, hanem bizonyos tematikus vagy formai szempont kiemelése révén kerülnek az adott munkák egymás mellé. Ezek a párhuzamok első pillantásra néha banálisnak tűnnek, ám azt a célt szolgálják, hogy a művek a nézők számára új jelentések kiindulópontjaként szolgálhassanak (Ficzek Ferenc, Károlyi Zsigmond, Stanislav Kolíbal, Timm Ulrichs stb.). A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy kimenekítse a műveket a szigorúan vett, hagyományos művészettörténeti rendszerből, mely az összefüggéseknek és kapcsolódásoknak sokszor csak szűk részét képes megjeleníteni. Éppen ezért a kiállítás nagyban épít a néző aktív részvételére, aki saját személyes tapasztalatát és tudását használja a művek értelmezése során, miáltal sokkal személyesebb viszonyt alakíthat ki a tárgyakkal.
Kiállító művészek:
BACHMAN Gábor, BAK Imre, Bik Van der Pol, BIRKÁS Ákos, Rafał BUJNOWSKI, CSÁKÁNY István, ERDÉLY Miklós, ESTERHÁZY Marcell, Richard ESTES, Szemjon Natanovics FAJBISZOVICS, Harun FAROCKI, FEHÉR László, FICZEK Ferenc, Andreas FOGARASI, GYENIS Tibor, HAJAS Tibor, HALÁSZ Károly, IMPEX – WORKSHOPRON, IRWIN, JOVÁNOVICS György, KÁROLYI Zsigmond, KASZÁS Tamás, KASZÁS Tamás – KEREKES Gábor – KOVÁCH Gergő, KESERUE Zsolt, KIS VARSÓ / LITTLE WARSAW, KOKESCH Ádám, Stanislav KOLÍBAL, LAKNER László, LENGYEL András, Zbigniew LIBERA, MAJOR Rebecca, David MALJKOVIĆ, MAURER Dóra, Malcolm MORLEY, Antoni MUNTADAS, NAGY Kriszta, NEMES Csaba, PINCZEHELYI Sándor, Gerhard RICHTER, Simon STARLING, Henryk STAŻEWSKI, Frank STELLA, Mladen STILINOVIĆ, SUGÁR János, Sean SNYDER, SZOMBATHY Bálint, Timm ULRICHS, TÓT Endre, Goran TRBULJAK, VÁRNAI Gyula, VESZELY Beáta, WEBER Imre
Kurátor: TIMÁR Katalin
A művek vásárlását támogatták:
Peter und Irene Ludwig Stiftung, Aachen; Nemzeti Kulturális Alap; Oktatási és Kulturális Minisztérium