Izgalmas kiállítási felhozatal, erősödő gyűjteményi szerep várható a Ludwigban a következő években
Budapest, 2013. június 20. – „Mind kiállítóhelyként, mind gyűjteményként a teljes közép-kelet európai művészet letéteményesévé válhat a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum a következő öt évben” - állítja Fabényi Júlia, az intézmény frissen kinevezett igazgatója, aki nemzetközileg érvényes, Budapesten túl országos jelentőséggel bíró múzeumot kíván építeni. A szakember szerint múzeumnak tükröznie kell a vizuális művészetek terén az elmúlt években lezajlott átalakulást, ezért a képzőművészetre ható társtudományok előtérbe kerülésével, új szempontú megközelítések felkarolásával, illetve a belső szakmai tapasztalatokon és külső, elméleti kérdésfelvetéseken alapuló viták lefolytatásával kívánja megalapozni az új kiállítási gyakorlatot.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatói székéből a Ludwig élére került, korábban a Műcsarnokot, illetve a Szombathelyi Képtárat is irányító művészettörténész úgy véli, a kortárs magyar művészetnek rangos és magas szakmai színvonalon működő helyszínei vannak, ezért az intézmény az eddigieknél is erőteljesebben fordulhat a nemzetközi színtér felé a kortárs magyar művészet integrálásának szándékával. Az igazgató szándékai szerint az intézmény az elkövetkezendő öt évben letéteményese lehet annak a közép-kelet európai kortárs művészetnek, mely geopolitikailag több, mint a volt szocialista országok művészete.
Fabényi Júlia a következő periódustól elsősorban azt várja, hogy a múzeum a jelen körülményei között, azokhoz igazodva definiálja újra önmagát, keresse meg helyét és releváns kapcsolódási pontjait az őt körülvevő kulturális-társadalmi közeghez. Az igazgató a tervezett kiállításokról annyit elárult, hogy a hazai témák tekintetében, az 1970-es évek végén színre lépő művész generáció (Tolvaly Ernő, Lengyel András, Károlyi Zsigmond), és az eddig méltatlanul alulreprezentált vidéki avantgárd csoportosulások (pl. Pécsi Műhely) felé meglévő adósságot kívánja ledolgozni. Így a magyar konceptuális festészet képviselőnek monografikus és csoportos kiállításnak megrendezésére, illetve kisebb csoportos kiállításokra, a budapesti közönség számára kevésbé ismert csoportok bemutatkozására számíthatunk, lehetőség szerint nemzetközileg is az idő, a stílus és a művészeti koncepciók párhuzamába helyezve.
„A nemzetközi kiállítások tekintetében jelentősnek tartom a nemzeti kiállításokat. Hajlamosak vagyunk kisebb nemzetek nagyon értékes pozícióit figyelmen kívül hagyni, holott a korszellem párhuzamai a kis országok művészetében igen árnyaltan mutathatók be, gyakran új szellemi mezsgyéket megnyitva az alkotásokon keresztül" - fogalmazott a múzeumi szakember, aki éppen ezért ilyen nemzeti jellegű kiállítást szeretne osztrák és olasz alkotók munkáiból, valamint a délszláv országok, Macedónia, Szerbia és Koszovó művészetéből is szervezni. A német nyelvterület művészetének feldolgozásához vendégkurátori rendszer kialakítását tervezi, ezügyben már megkezdte a tárgyalásokat. Így osztrák kiállítás jöhet létre a művészet és tudomány kapcsolatáról (Steinle), a képi változásokról a globális művészetben (Weibel, Belting), a hidegháború korszakának művészetéről, kiemelten kezelve a német-német helyzetet (Tannert), illetve a volt Szovjetunió avantgárd művészetéről és annak a 90-es évek nemzetközi színterében betöltött szerepéről.
„A Ludwig Múzeum a gyűjteményéből adódóan kivételezett múzeumi és művészettörténeti helyzetben van, és ezzel folyamatosan lehetőséget biztosít a törvényszerűen és időszerűen szükséges művészeti pozíciók újragondolására. Ugyanakkor a gyűjteményezéssel a múzeum szakmai és erkölcsi elkötelezettséget vállal, felelőssége van abban, hogyan formálja a gyűjteményt” - szögezte le Fabényi, aki a gyűjtemény építésében is a fehér foltok felszámolására kíván törekedni.
A jövőben a Ludwig feladatának nemcsak a célközönség, elsősorban a korszerű kommunikációs eszközökkel, illetve a vidéki társintézményekkel – többek között a MODEM-mel és a Pécsi Galériával – közös kapcsolódási pontok kialakításával történő bővítését tekinti, de a kortárs művészettörténész és kurátori képzésben történő aktív szerepvállalást is erősítené. Ugyanígy a múzeumpedagógia eszközeinek felhasználásával, a fiatalok mellett a felnőttek múzeumpedagógiai elérését tartja a Ludwig Múzeum igazgatója erősítendő feladatnak.
Fabényi a múzeum gyűjteményi szerepét is erősíteni kívánja a jövőben, egyúttal meg kívánja fordítani azt a folyamatot, hogy a közgyűjtemények, kerülve a kockázatot a már befutott nevek alkotásait vásárolják meg a galériásoktól. „A fiatal generáció felkarolásával kockázatot is kell vállalnunk a gyűjteményünk építése során, ettől válik izgalmassá, egyedivé, egy korszak valódi lenyomatává a múzeumi anyag” – fogalmazott az igazgató a feladatokat illetően.