Abszolút szépség – Szentpétervári új akadémizmus

2015. június 17.

2015. július 10 - 2015. szeptember 13.

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Abszolút szépség - Szentpétervári új akadémizmus című kiállítása az 1989-ben az egykori Leningrádból útjára indult "új akadémizmus" történetéről kíván áttekintést nyújtani, a korai művektől egészen a kilencvenes évek végén kialakuló "új komolyság" irányzatáig. Az Új Művészeti Akadémia a szépség fogalmának egyetemes rehabilitációját tűzte ki célul, a klasszicizmus esztétikai értékeinek és történeti formáinak felhasználásával, az új század nyújtotta digitális technológiával kiegészítve. A mintegy harminc, ma többségükben Szentpétervárott, illetve Moszkvában élő művész alkotásait felvonultató, több mint száz kiállított művet számláló tárlat a festészet, szobrászat, grafika, fotográfia, kollázs, videó- és filmművészeten keresztül nyújt betekintést a kortárs orosz szcéna egyik meghatározó fejezetéről, mely a szovjet érát követően az új szabad szellemű Oroszország egyik szimbólumává vált.

Magyarországon több mint két évtizede volt utoljára látható reprezentatív kiállítás az orosz avantgárd, illetve a kortárs szcénáról: 1988-ban a Művészet és Forradalom kezdte a sort az 1910-1932 közötti időszak bemutatásával, ezt követte 1989-ben a Művészet helyett művészet: 7 képzőművész Moszkvából, majd 1990-ben a Pétervári Újak – Fiatal leningrádi képzőművészek című tárlatok a budapesti Műcsarnokban. E kiállítások először mutatták be a hazai közönségnek az orosz művészet addig jórészt ismeretlen oldalát. Az "új akadémizmus" gyökereit az említett kiállításokon látható, a szovjet éra végnapjaiban feltűnő új generáció tevékenységében kell keresni.

Leningrád sajátos, az Ermitázsban őrzött művektől és klasszicizmustól átitatott alkotói közegét az 1980-as évek elején a többek között Timur Novikov által alapított Újak csoportjának jelensége forgatta fel. A mára az orosz kortárs művészet egyik mérföldkövének tekintett Újak közössége merőben újszerű életfilozófiát hirdetett, és bevezette az immáron a kulturális szcénára, mint egészre tekintő alkotó "géniusz" művésztípusát. Non-konformista, dogmák nélkül működő csoportjuk egyszerre volt független a hivatalos szférától és az alternatív szcénától. Az 1987-ben forgatott Assza című kultikus orosz film kiválóan mutatja be e generáció nyughatatlan erejét, mely egy időben alakult ki "nyugati" párhuzamaival, pl. a francia Figuration Libre irányzattal. A csoport egyébként már 1989 előtt "kapcsolatot létesített a Nyugattal", nemcsak külföldi kiállítások révén, hanem többek között Andy Warhollal vagy John Cage-dzsel szervezett közös akciók által.

Timur Novikov ebben a kontextusban teremtette meg 1989-ben - Georgij Gurjanovval, Denisz Egelszkijjel és Andrej Medvegyevvel - az Új Művészeti Akadémiát, mely az akkori általános kulturális közeggel szemben, a klasszikus szépségideált helyezte a középpontba. Novikovék lázadó magatartása éppenséggel a premodern időszak újra felfedezése, bizonyos tekintetben a kortárs, kísérleti közeg szemében "tiltott gyümölcsnek" számító művészeti irányzatok újszerű vizsgálata felé fordult. Jekatyerina Andrejeva, az Abszolút szépség társ-kurátorának szavaival élve, Novikov úgy vélte, hogy a kilencvenes évekre az európai akadémiákat olyan horderejű csapás sújtotta, melynek következtében a művészek, ahelyett hogy "Apollót és a Múzsákat szolgálták volna", televíziókészülékekből emelt Bábel-tornyokra alapozták művészetüket. Az Új Akadémia megközelítése ilyen szempontból erősen különbözött a moszkvai konceptualistáktól, akiket a szovjet ideológia kritikai dekonstrukciója foglalkoztatott. Novikov holisztikus világnézete nem a szovjet/szovjetellenes tengelyen ütköztette a dolgokat: az Új Akadémia művészei úgy vélték, hogy a művészet ebben a formában nem kritika, hanem tiszta, energikus, örömteli képek alkotása, amely így képes legyőzni a társadalmon eluralkodott entrópiát.

Az Új Akadémia megjelenése, a csoport célkitűzései és alkotásai hosszú ideig heves vitákat gerjesztettek, félreértelmezéseket generáltak, megosztva nem csak az orosz közönséget. Az új akadémizmus mindeközben saját ideológiát követett, afféle külön kultúrává, életmóddá nőtte ki magát, saját vizuális művészettel, költészettel, filmművészettel, zenével, tánccal és divattal. A művészek az új média lehetőségeit is erőteljesen kihasználták, és egyre komolyabb nemzetközi elismertségre tettek szert a Szovjetunió felbomlása után: olyan személyiségek folytattak Novikovval párbeszédet, mint a Nobel-díjas költő Joszif Brodszkij vagy a műkritikus és művészeti író Edward Lucie-Smith. Az új akadémizmus jelenségével több konferencia, illetve szakmai lap foglalkozott címoldalon Nyugat-Európában. Novikov, bár 1997-ben megvakult, egészen 2002-ben bekövetkezett haláláig vezéralakja és aktív résztvevője maradt a csoport tevékenységének. A még gyerekcipőben járó "új akadémizmus" elveit megfogalmazó manifesztumában, 1991-ben a követők kapcsán így fogalmaz: "Pygmalionok galerijeként vizslatják a múzeumokat, túrják a könyvtárakat, száguldoznak a stadionokban, kókadoznak a színházakban. Keresik a szépséget. Szépségből pedig sok van. Még maradt".

A Ludwig Múzeumban bemutatott kiállítás e "galeri" történetét és művészetről alkotott elképzelését kívánja összefoglalni, a nézők elé tárva egy ellentmondásoktól sem mentes, máig le nem zárt fejezetét a kortárs orosz szcénának.

A kiállítás kurátorai:
Jekatyerina ANDREJEVA, Andrej HLOBISZTYIN

Kurátorasszisztens:
F. HORVÁTH Ágnes

A kiállítás az UVG art gallery (Jekatyerinburg – Budapest) együttműködésével jött létre