Samu Géza 1947-ben született Kocsolán. 1962–1966 között a pécsi Művészeti Gimnáziumban tanult.
1973 óta számtalan egyéni és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt. A hetvenes-nyolcvanas években rendszeresen szerepelt a Stúdió kiállításokon, 1980-ban részt vett a Párizsi Biennálén, majd 1988-ban a Műcsarnokban megrendezett Eleven textil című tárlaton.
1988-ban Bukta Imrével és Pinczehelyi Sándorral kiállított a XLIII. Velencei Biennále Magyar Pavilonjában.
1988-ban Magyar Művészetért díjat, 1990-ben Munkácsy-díjat kapott.
1990-ben Békésszentandráson halt meg. 1991-ben Posztumusz Életfa-díjjal tüntették ki. 1998-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, 1999-ben a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeumban rendeztek emlékkiállítást műveiből.
Kapcsolódó tartalom
Isten báránya bálvánnyá változik
Samu Géza 1947-ben született ötvösként, majd iparművészként tanult. Szobrászatot nem tanult, ezért autodidaktának tekinthető a területen. Pályafutása és munkássága minden szála a vidékhez és a természethez kötötte, ahol egész életében élt.