Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1971–1972-ben az esseni Folkwang Múzeum (Museum Folkwang) ösztöndíjasa, 1975–1979 között a Budapesti Műhely tagja volt. 1992-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Rómában alkotott. 1986-ban Munkácsy-díjat kapott, 1997-ben Érdemes Művész elismerésben részesült, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Részt vett az Iparterv kiállításokon (1968, 1969). 1974-ben az esseni Folkwang Múzeum (Museum Folkwang) rendezett kiállítást munkáiból. 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában állított ki, 1985-ben és 2001-ben a Műcsarnokban. 1986-ban Kelemen Károllyal, Birkás Ákossal valamint Bak Imrével együtt képviselte Magyarországot a XLII. Velencei Biennálén.
Kapcsolódó tartalmak
Művészportrék: Nádler István
"Az egyetemes alapállás megvédett attól, hogy teóriában gondolkodjam. Az egy teória, hogy geometrikus csak az lehet, ami a határok közt mozog. Én többször átléptem ezt a határt, mert az utamhoz az kellett."
A Ludwig Múzeum fennállásának 30. évfordulóját egy portrésorozattal is ünnepli, amelynek célja, hogy a múzeum gyűjteményében megtalálható műveket és alkotóikat alaposabban megismerhessék a nézők. A széria 12 részből áll, mindegyikben egy-egy képzőművész mesél munkáiról, azok hátteréről, valamint az alkotás folyamatáról.
Hommage à Néray Katalin
Nádler István ezt a képet Néray Katalin, a Ludwig Múzeum egykori igazgatónőjének emlékére festette. A nagyméretű festmény felülete egy fekete és egy fehér mezőre oszlik, melyek alsó sávjában a kép középpontjától kiindulva egy-egy keskeny lila és piros mező gazdagít.
