1979-ben végez a Magyar Képzőművészeti Főiskola reklámgrafika szakán. A hetvenes évek elején fotórealista portrékat és zsánereket fest, és állandó részvevője az underground művészet eseményeinek. 1978-as akcióját (Szemüvegekkel a szocializmus ellen) a francia sajtó is ismerteti. 1981-től 1987-ig barátjával, Vető Jánossal szerzőpárost alkotva Zuzu-Vető néven a hazai pop-art gátlástalanul eklektikus (spray-technika, filctoll, applikált textiltárgyak), a politikai-kulturális szimbólumokat ironikusan kisajátító és karikírozó, „posztmodern szociálimpresszionista neobarbár” műveit hozza létre. 1984-től a vallások felé fordul; misztikus vallásos képein (melyen egymásba olvadnak a buddhizmusból, a Krisna-hitből és a katolikus vallásból eredő tanok) dekoratívan megfestett és színekben tobzódó banális vallási jelképek (Mária Szíve, Szentlélek) és szimbólumok (kör, háromszög, hal) szerepelnek. 1994-től visszatér a fotórealista stílushoz; személyes élményeit rögzítő régi fotóit, „életképeit” festi meg.
