Haris László az 1960-as évektől jelen volt a Szürenon kiállításain és a – nem kevésszer művészetpolitikai viharokat is elindító – balatonboglári kápolnatárlatokon. Tíz éven keresztül csak képzőművészeti kiállításokon szerepelt felvételeivel, leginkább neoavantgárd művészekkel közösen. 1973 és 1980 között a szűkülő kiállítási lehetőségek miatt konceptuális műveket, performanszokat készített egyedül vagy képzőművész barátaival: Csutoros Sándorral Molnár V. Józseffel és Szemadám Györggyel.