CSATÓ JÓZSEF annak a fiatal festőgenerációnak a képviselője, akik a festészetet hibrid módon értelmezik, azaz a jelen teljes képi és multimediális eszköztárát kihasználva, még a festészeti konvencióknál maradva, de annak reprezentációs feladatát megszüntetve hozzák létre műveiket. Az absztrakció és a figuratív felcserélt imitációja: a figurális absztraktként, az absztrakt figurálisként jelenik meg. „Mintha”-effektus egy egyáltalán nem szépelgő közegben. Radikális közlések, barátságos elbeszélő módban. Festményei nagyon egyedi vizuális nyelven beszélnek. Figurái és formái egyfajta pszichedelikus és személyes szimbólumrendszerbe illeszkednek, amiben az amorf formák mintha valódi, létező lényeket jelenítenének meg, legyen az növényre vagy egysejtű állatkákra hasonlító, több billiomodra felnagyított elem. Olyan, mintha tárgyait elasztikus anyagból formázná, csak éppen síkban. Ezek a kvázi figurális és absztrakt művek, képrendek számos művészettörténeti referenciát olvasztanak egybe a jelen fantáziavilágában. Az ismétlődő formák újbóli kifejtése, a kép kompozíciójának szervezése miatt úgy tűnik, mintha botanikus kísérletek tartanák mozgásban e festett élővilág dinamikáját. Csató képzőművészeti tevékenysége mellett remekül zenél; néha az űr hangjai közé, a szférák terébe viszi hallgatóit.
