Bálványos Levente 1997-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. 1998 – 2000 között Derkovits ösztöndíjas volt. Munkáira alapvetően a geometrikus elemek rendkívül érzékeny, bonyolult és intellektuálisan finom használata jellemző, valami furcsa lebegés a szimmetria és az aszimmetria közti absztrakt térben. A szinte észrevétlen elmozdulások, az egymásra rakodó térsíkok és metszetek szövevénye egyszerű elemekből épül fel, melyben nyitottság és zártság kettőse dominál. Művei szinte észrevétlenül tévesztik meg a befogadó észlelését, miközben érzékenyen egyensúlyoznak a percepció „hibahatátán”. Grafitból és gipszből álló reliefeket a 2010-es évek elejétől készít: előre meghatározott magasságból grafitokat dob a képlékeny gipszbe, majd belenyúl a véletlen által létrehozott struktúrába. Munka közben olyan képek „lebegtek előtte”, mint Paolo Uccello vagy Albrecht Aldorfer csatajelenetei. A háborús asszociációk (dárda, nyíl) által előhívott megsebzettség (tájseb) képe mellett a törékeny grafit-erdők az emberi lét mulandóságának metaforái is.