Wolfgang Volz nagyformátumú színes fényképei éppoly lenyűgözően, mint amilyen megrázóan mutatják be, miként bánik az ember a tájjal – a Föld sérülékeny bőrével. Amíg Skóciában az őskori kőépítmények, illetve Kínában a régi teraszok és szabályozott folyók szervesen illeszkednek a tájba, addig Amerika és Európa ipari tájképe már azt mutatja, miként igázza le erőszakkal az ember a természetet, miként zsákmányolja, szipolyozza ki azt.
A kiállításon Wolfgang Volz képei izgalmas dialógust folytattak azokkal a fényképeivel, amelyeket Christo és Jeanne-Claude Amerika, Európa és Afrika tájképeibe történt legendás művészi beavatkozásairól készített. Wolfgang Volz „Christóék szeme” (Werner Spies). A történelmi pillanatnak szánt monumentális művészeti eseményeket zseniálisan örökítette meg fényképein, így téve tartósan láthatóvá Christo és Jeanne-Claude műveinek utópikus szellemét: a becsomagolás, eltakarás, bekötözés és elrejtés révén felhívni a figyelmet a természet és a kultúra kincseire. Gátlástalanul globalizálódó világunkkal a háttérben Wolfgang Volz tájkép-fotográfiái egyrészt az ember teremtő erejének ünnepét mutatják be, másrészt olyan szellemidézést jelentenek, melynek célja, hogy az ember, a technika és a természet végre megbékélhessen egymással. Az oberhauseni Ludwig Galériától átvett kiállítás a Christo és Jeanne-Claude projektek dokumentálásán kívül Wolfgang Volz oroszországi, kínai, amerikai, valamint az ember eszközeiről készült fotográfiáit mutatja be.
