GUALTIERO JACOPETTI – FRANCO PROSPERI: Candide világa
Mondo Candido. Színes olasz film, olasz nyelven, angol felirattal, 107 perc, 1975
Szereplők: Christopher Brown, Michelle Miller, Jacques Herlin, José Quaglio, Steffen Zacharias, Gianfranco D'Angelo, Salvatore Baccaro, Alessandro Haber, Richard Domphe, Sonia Viviani, Carla Mancini, Lorenzo Piani
Az ifjú Candide (Christopher Brown) a középkorban Thunder-ten-Tronckh báró vesztfáliai kastélyában él. Metafizika- és filozófiatanára, Pangloss mester (Jacques Herlin) arra tanítja, hogy ez a világ „a lehető világok legjobbika”. Ám amikor Candide beleszeret a báró tizenhét éves lányába, Kunigundába (Michelle Miller), elkergetik a kastélyból, kíűzetik az Édenkertből. Candide, magát mindvégig az optimizmus illúziójához tartva, miközben Kunigundáját keresve történelmi korokon is átvándorolva beutazza a világot, a mindent átható brutalitással, háborúkkal, rabszolgasággal, betegséggel és hazugsággal szembesül. S amikor Candide már éppen elvesztené optimizmusát, esélyt kap arra, hogy megkérdezze Dervishut, az isteni lényt, hogy miért is van annyira sok gonoszság a világban? A dörgedelmes válasz kijózanító: „Fogd be a pofád!” A Jacopetti-Prosperi páros a film alapjául szolgáló Voltaire-regény nyomán az eszmény és a valóság filozófiai problémáját vetíti elénk: mi lesz az eszményből, melyért küzdünk, mely irányítja életünket, mire hozzájutunk, mire birtokunkba kerül. Jacopetti és Prosperi rendezők, korai médiahackerek, szürrealista valóságshow-mágusok, a „sokkumentarizmus keresztapái” – nem utolsó sorban állandó zeneszerzőjük, Riz Ortolani segítségével – a provokatív „Mondo”-dokumentumfilmek után Voltaire pesszimista munkáján alapuló önálló, téren és időn kívüli allegorikus és univerzális, szexuál-pszichedelikus, abszurd, peyote-karnevál atmoszférájú világot teremtettek. Az amúgy rendkívül szórakoztató komédia, a Candide világa után, amely egy döbbenetes, utolsó, örök pesszimista mozgókép-felkiáltójel, Jacopetti végleg visszavonult a filmkészítéstől.