2017. július 8 - 2017. szeptember 24.
Az ötven éve együtt dolgozó művészpáros fő témája a modern városi létezés. Gilbert & George műveinek középpontjában mindig a művészek állnak mint „élő szobrok”. Elegáns megjelenésükkel gúnyt űznek az arisztokráciából, miközben a tabuk és művészeti konvenciók határait feszegetve az aktuális társadalmi jelenségekről kommunikálnak műveikben. Életüket és művészetüket nem választják el egymástól; provokatív és sokkoló műveikre a nézőkkel történő intenzív kommunikáció jellemző. A projekt több múzeumi bemutatását követően a kiállítás kifejezetten a Ludwig Múzeum tereire szabott hatásos látvánnyal várja a látogatót.
Az elmúlt évtizedek során Gilbert és George az állandó mozgásban lévő városi élettel megbirkózva nézték végig kelet-londoni környékük és vele együtt modern világunk fejlődését. Az, ahogyan ezeken a képeken az alakok megnyilvánulnak, felidézi, hogyan tekintett magára Gilbert & George „élő szoborként”, egy intenzív érzelmek által meghatározott világ múltjának, jelenének és jövőjének halálosan komoly ábrázolásán keresztül kapcsolva össze a társadalmi problémákat és a művészetet.
Ezek a kivétel nélkül 2013-ban született új képek a modern nyugati világot tárják elénk Gilbert & George szociológiai környezetén keresztül, feltérképezve a lakói együttélése és interakciói által keltett feszültségeket. A képeket különböző faji és társadalmi háttérrel rendelkező fiatalok népesítik be, elkendőzött muszlim nők, és persze Gilbert & George, olykor maguk is maszk mögé bújva, máskor bombaszerű nitrós palackokba bugyolálva, különféle álruhákban, időnként darabokra szaggatottan. Modern urbánus világunkat járják körül, ahogyan egész művészeti pályájuk során tették. Lebilincselő és közvetlen módon nyúlnak olyan témákhoz, mint a halál, a remény, az élet, a félelem, a szex, a pénz, a faj és a vallás.
Az 1943-ban az olasz Dolomitokban született Gilbert és az 1942-ben az angliai Devonban született George, a két művésztanonc 1967-ben találkozott a londoni St Martin’s School of Art-ban (ma Central Saint Martins College of Art and Design). Gilbert és George a „Snow Show” című évzáró kiállításra készítette első közös munkáját, amely távol állt az akkori művészeti oktatás formalista kritériumaitól. 1969-ben alkották meg első „éneklő és élő szobraikat”, melyeknek egyszerre voltak ők a tárgya és a médiuma, egybeolvasztva művészetüket hétköznapi életükkel. Gilbert & George ezután „Élő szobrokként” kezdtek felbukkanni múzeumokban és galériákban. 1970-ben egy elhíresült akció során órákon át énekelték Flanagan & Allen Underneath the Arches című dalát miközben mozogtak is a ritmusára. 1971-ben születtek első rácsos szerkezetű képeik, amely technika később védjegyükké vált. Ikonográfiájuk 1980-ra összetettebb lett, végtelen jelentésréteggel a szimbolikustól az allegorikuson át a legkendőzetlenebb erotikáig, a vallási, politikai, személyes utalásokról nem is szólva. Gilbert & George több mint 40 éve alkot együtt egy művészként, és több mint 2000 műalkotást jegyez.
Első retrospektív kiállításukat az eindhoveni Stedelijk Van Abbemuseum rendezte 1980-ban, amelyet 1985-ben a New York-i Guggenheim Museum válogatása követett. 1990-ben és 1993-ban Gilbert & George Oroszországban és Kínában is kiállított. 2005-ben Gilbert & George képviselte Nagy-Britanniát a Velencei Biennálén. A londoni Tate Modern 2007-ben rendezett átfogó kiállítást Gilbert & George művészetéből, ami Münchenen és Torinón át egészen az Egyesült Államokig utazott. Számos díj birtokosai, többek között a London Metropolitan University tiszteletbeli filozófiaprofesszorai, 2017-ben pedig a Royal Academy of Arts választotta őket a tagjai közé.
A kiállításhoz egy könyv is kapcsolódik, amelyben Michael Bracewell regényíró és kritikus átfogó esszéje olvasható.
