Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest / harmadik emeleti kiállítótér
2011. szeptember 14 - 2012. január 15.
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum 2011 szeptemberében széles körű nemzetközi együttműködés keretében mutatja be a fotórealizmus közép- és kelet-európai alkotásait az ismert amerikai és nyugat-európai művekkel párhuzamba állító kiállítását.
A hatvanas évek végével kibontakozó, a valóság festészeti ábrázolását a fotografikussal versenyeztető fotórealizmus jórészt amerikai és nyugat-európai alkotók és művek révén ismert. A budapesti Ludwig Múzeum kiállításának célja, hogy a korábban Bécsben (MUMOK, 2010. október 22 – 2011. február 13.) majd Aachenban (Ludwig Forum für Internationale Kunst, 2011. március 13 – június 19.) bemutatott, a Ludwig gyűjtemények anyagára építő megközelítések mellé a közép- és kelet-európai régió hasonló tendenciáinak mozgósításával újakat rendeljen, a hidegháborús realizmus komplexebb értelmezéséhez kínálva így szempontokat.
A fotografikus ábrázolás élethűségét kihívó analitikus festészet különböző mértékben és elkötelezettségekkel ugyan, de követőkre talált az egykori vasfüggöny keleti oldalán is; a politikai és kulturális kontextusok eltérései, a realizmus történeti hagyománya, a művészeti piac és a fogyasztói kultúra hiánya azonban gyökeresen más perspektívát rajzolt a kelet-európai fotóalapú realizmus elé. A régió több országában a művészeti közelmúlt részét képezte az ötvenes évek ideologikus alapú szocialista realizmusa, amelynek emléke, annak ellenére, hogy a történeti festészet helyi realista hagyományai évszázadokra nyúltak vissza, bizonyos mértékben megkérdőjelezte a realista ábrázolás hitelességét, valamint gyengítette annak kritikai lehetőségeit. A realizmus, jó ideig a hatalom által elvárt és támogatott festészeti mód lévén, nehezen szabadult az ideológia szorításából.
A hatvanas évek végével megjelenő fotórealizmus segítséget jelentett a realista ábrázolásmód „visszafoglalásában” és a nyugati művészettel való párbeszédben is. Az állam által támogatott, ideológiailag terhelt realizmussal szemben éppúgy fenntartással volt, mint ahogy az olykor túlságosan szűk, elit- szemléletet képviselő neoavantgárd törekvésektől is távol maradt. Nyilvánvalóvá tett politikai elkötelezettséget nem kívánt, de épp visszafogottsága és kívülállása okán alkalmas volt burkolt társadalomkritika megfogalmazására, hiszen egyértelműsége és hétköznapisága a cenzúra számára jórészt érdektelenné tette. A hétköznapi témák és jelenetek ugyanakkor kaput nyitottak a szimbolikus értelmezés számára, a sorok közötti olvasás analógiájára a képek mögötti látásra is, a jelenből nézve pedig a festészet társadalomtörténeti értelmezésére.
A képzőművészeti fotóhasználat Közép- és Kelet- Európában is gazdag és sokat kutatott téma, a fotórealizmus ezen belül mégis egy viszonylag marginális fejezetet jelent. A fotó átírása túlságosan szó-szerinti, a festésmód túlságosan mintakövető, a technikai pontosság maga alá gyűri a személyességet és a kockázatot – ismert érvek, amelyek azonban figyelmen kívül hagyják az előkép- és a témaválasztásban rejlő politikumot. Egészen más vállalás a feszes magazincímlapok, tökéletesen exponált reklámfotók, műtermi beállítások helyett a sokszor jóindulattal is csak közepesen sikerült családi vagy sajtófotók megfestése ― ilyenkor a hangsúly az ábrázolás kihívásairól a valóságéra helyeződik át.
A kiállítás szándékosan nem stiláris elvárások mentén építkezik, és a fotórealizmus terminus némiképp kiterjesztett használatát kínálja annak érdekében, hogy ne kvalitásversenybe és hatások kimutatásába vesszen bele, hanem lehetőséget adjon a párhuzamok és eltérések, a különböző törekvések és a szándékok vizsgálatára.
A képek válogatásakor az elsődleges cél nem egy példaszerű festészeti minőség bemutatása volt. A fotóillúzió megközelítése (ennek különösen kedvelt terepe az utcai tükröződések és az arc ráncainak labirintusai) többször háttérbe szorult egy másik szempont, a hidegháború hétköznapjainak és a hiánygazdaság realizmusának felidézése mellett. A látás és az ábrázolás vizsgálata érdekében gyakorolt technikai perfekcionizmus helyett sok esetben a témaválasztás és a kritikai szempontok kapnak nagyobb jelentőséget.
A kiállítás nemzetközileg is jól ismert és csaknem elfeledett alkotók műveiből egyaránt válogat, lehetőséget adva a közelmúlt egy sok alakban létező művészeti tendenciájának elsősorban történeti alapú újraértelmezésére.
***
Kiállító művészek többek között:
Robert Bechtle, France Berko Berčič, Bernáth(y) Sándor, Chuck Close, Csernus Tibor, Jadranka Fatur, Gérard Gasiorowski, Ion Grigorescu, Jean Olivier Hucleux, Łukasz Korolkiewicz, Ewa Kuryluk, Lakner László, Méhes László, Méhes Lóránt, Franc Mesarič, Jacques Monory, Theodor Pištěk, Gerhard Richter, Veronika Rónaiová, Andrzej Sadowski.
Köszönet a művészeknek és a kölcsönző intézményeknek:
Aleksander Bassin; Andreiana Mihail Gallery, Bucharest; ERSTE Stiftung, Vienna; Galeria Neon, Budapest; Galerie Pecka, Prague; Hernádi-gyűjtemény, Budakeszi; Jan Koniarek Gallery, Trnava; Kovács Gábor Művészeti Alapítvány; Ludwig Forum für Internationale Kunst, Aachen; Ludwig Galerie Schloss Oberhausen; Ludwig Museum im Deutschherrenhaus Koblenz; Dr. Lukáš Jirka; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Antal-Lusztig-gyűjtemény / MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen; Museum Ludwig, Köln; Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien; Museum of Contemporary Art, Belgrade; Museum of Contemporary Art, Zagreb; National Museum, Belgrade; Nudelman-gyűjtemény / Kieselbach Galéria és Aukciósház; Plan B Gallery Cluj/Berlin; Schimicsek Tibor; Slovak National Gallery, Bratislava; Szabó Vilmos; Szombathelyi Képtár, Szombathely; The National Museum in Warsaw; Zachęta National Gallery of Art, Warsaw
Szeptembertől az év végéig a féléves Múzeumi kártyánkat, amely a Ludwig Múzeum minden kiállítására és programjára érvényes, akciósan 4000 és 2000 (diák és nyugdíjas) forintért lehet megvásárolni.
Az Édentől keletre kiállítás megvalósításának nagylelkű támogatója az Uniqa biztosító.
A Raiffeisen Bank támogatásával évek óta működő, nagy sikerű Busszal a Múzeumba című projekt az Édentől keletre kiállítás alatt is folytatódik, amely 1000 vidéki gyerek múzeumlátogatását teszi lehetővé.
A Ludwig Múzeum főtámogatója a Master Card.
