A vékony vasrudakból álló szerkezeten tizenkét motívum: totemállatok, a mágikus képességgel rendelkező lények, mitikus szereplők jelennek meg, melyek a lábazatnál össze vannak hegesztve egymással. A Garabonciás (ördögi vándordiák), a Szépasszony (boszorkány) alakja, a sólyom (turul), a csodaszarvas (agancsa), az ökörfej, a népi bútorornamentikából kiemelt virágok, a Kapanyányi Manyó koponyája (itt egy talált tárgy, egy beazonosíthatatlan állat koponyája), egy porcelán tárgyból tükrözött fehér ló alakja a magyar népmesék, eredettörténetek visszatérő alakjai. Ezek a lények más formában és attribútumokkal, de azonos funkciókkal szinte minden kultúrában és mitológiában felfedezhetőek. A magyar kulturális hagyományokat, a népművészetet, népi hagyományokat kisajátító politikai ideológia jelentősen beárnyékolja ezeket a motívumokat. Az installáció ezeket az élőlényeket és tárgyakat konstruálja újra, az „autentikus“ jelentéstől való elidegenedés és annak lecsupaszítása által egy újraformált eredettörténetként értelmezhető. A mű egyszerre személyes pszeudo-örökségvédelem, egy saját „tulajdonba vétel” és egy szabad asszociáción alapuló, lazán értelmezhető identitásjáték. A cím értelmezése is többrétegű. Az angol-magyar geológiai szótár szerint a backland jelentése: ártér, árterület, melyre a víz más országokból, területekről rakja le, amit magával hordoz, majd egy következő áradással ismét elragadja és továbbutaztatja azt. Olyan terület, amely időről időre víz alá merül, hogy az áradást követően újból termékennyé váljon. A hétköznapi szóhasználatban a kifejezés hátteret, egy fejlettebb régió mögött található, fejlesztése váró területet jelenti.
Kortmann-Járay Katalin