Hany Istók a magyar Maugli, Tarzan, a Hansági Lápvilágban talált árva, kitaszított, elveszett fiú. 1749-es megtalálása óta számos legenda kering kiléte és mibenléte körül. A kevés hiteles fennmaradt adatból kiderül, hogy a beszélni nem tudó gyermek, meztelenül, állathoz hasonló módon élt túl a vizes mocsaras vidéken. Halakhoz hasonlóan úszott, csak füvet, szénát és növényeket evett. Egyes források szerint az őt megtaláló halászok először vissza akarták engedni a természetbe, majd mégis a Kapuvári Várba vitték, ahol az istenfélő emberek rögtön megkeresztelték a 8 év körüli, barbárnak tekintett, civilizálatlan kisembert. Istókot felöltöztették, beszélni tanították, a civilizált normák szerinti rendes élethez szoktatták; legalábbis megpróbálták. Egyes források szerint ez bizonyos mértékig sikerült is, más források szerint a kísérlet teljes sikertelenségbe fulladt.
Eltűnésének körülményei ugyanolyan tisztázatlanok maradtak, mint származása. A legelterjedtebb feljegyzés szerint Istók „fogvartartóinak” figyelmetlenségét kihasználva, egy óvatlan pillanatban beugrott a vízbe és elúszott, vissza a természetbe, ahonnan jött és ahova tartozott. Idővel a nép ajkán megszületett a kétéltű békaember, az ember állat keverék halfiú, akinek testét pikkelyek borítják.
Gerencsér Péter Istókról írt hosszú és rendkívül részletes tanulmányából idézve: „Hany Istók meséje egy sikertelen szocializáció történeteként is olvasható. (…) a vissza a gyökerekhez, vissza az ősi természethez toposz variánsa, a Hanság pedig a profán üdvtörténetben új Édenkert, örök paradicsom lesz, a megtalált boldogság szimbolikus hona, ahol Hany Istók elnyeri méltó jutalmát. Így aztán a mese struktúrája körkörös, a hős ugyanoda jut vissza, ahonnan elindult, a történet és a történet főszereplője is önmagába tér vissza. Azzal ugyanis, hogy ruháit leveti a kerek erdőben, visszaváltozik azzá, ami, visszaszerzi elvesztett identitását“.
Istókról a személyleírások főbb részleteinek betáplálása után a mesterséges intelligencia nagyjából 50 variánst alkotott. Az ezekből kiválasztott 6 illusztráció keverékéből született meg a végső, letisztított alak oly módon, hogy a kinyomtatott figurák manuálisan összefércelt (kollázsolt) és átformált, szoborszerű alakját a művész ismét digitalizált (beszkennelte). Istók itt már egy idősebb, magas, nyúlékony, cserzett bőrű, némileg nemtelennek tűnő, testén kevés állatias eredetre utaló részlettel is ellátott, de idealizált figuraként jelenik meg, aki a lápvilág vizéből a partra lépve tekint vissza ránk.