A kiállítás fókuszában a kortárs képzőművészethez kapcsolódó kérdések és kérdezéstechnikák állnak, különös hangsúlyt fektetve a kérdezés gyakorlatára, mint pedagógiai és művészetpedagógiai eszközre. Kiemelt szerepet kapnak azok a módszerek és technikák, amelyek a befogadást, a művészi gondolkodásmód megismerését és megértését segítik. A cél olyan kérdésformák és megismerést támogató munkamódszerek alkalmazása, amelyek elősegítik a műalkotásokkal való aktív párbeszédet, támogatva az interpretációt és az elmélyült művészeti befogadást.
Mit jelent… mit tehetek, ha … hová érkezik… mennyibe kerül… hogyan tudok fizetni… mikortól vehetem át…? És még sorolhatnánk a hétköznapok ügyes bajos problémáira vonatkozó, gyakran ismétlődő kérdéseket.
Ezt a kiállítást a művészettel, a kortárs művészettel kapcsolatban megfogalmazott gyakran ismétlődő kérdések hívták életre. Kortárs intézményként fontos reagálni azokra az igényekre, amelyek elvárják a múzeumtól, hogy elősegítse a kortárs művészethez való széles körű hozzáférést. Ennek érdekében a kiállítás a modern/ kortárs művészet és klasszikus művészeti hagyományok viszonyát vizsgáló kérdéseket emeli ki. Tapasztalatunk szerint a múzeumlátogatók jelentős része a klasszikus művészet irányából közelít a modern és kortárs tendenciákhoz. Célunk hozzájárulni az új irányzatok befogadása iránt tanúsított nyitottsághoz.
Az értelmezéshez a legjobb kiindulópontot a kiállított műalkotások adják, de természetesen szöveges magyarázatokat is mellékelünk hozzájuk. A válaszok minden esetben nyitottak, továbbgondolhatók, ahogy arra is mód van, hogy a látogatók további kérdéseket fogalmazzanak meg.
A kérdésekből kiinduló módszertani kiállítás célja a befogadás segítése, éppen ezért a művek mellé, illetve a kiállítóterekbe mediális tárgyak, játékok, feladatok is kikerülnek. A mű mellett a falon ott található a válasz, amely alap esetben egy fedő lappal van eltakarva – így hagyva módot az önálló válaszadásra. A látogató dönthet arról, hogy el akarja-e olvasni a választ vagy sem. Ez a kiállítási forma ideális lehet pedagógusok számára, hogy önállóan is használják a teret, a műveket a számukra éppen kiemelt pedagógiai problémához, tananyaghoz alkalmazzák. Ehhez a múzeumpedagógiai osztály szakmai támogatást, felkészítést nyújt.
A kiállítást ajánljuk iskolai és egyetemi csoportoknak, pedagógusoknak és múzeumpedagógusoknak, nem kizárólag a művészettörténtben és kortárs művészetben jártasoknak. Kiállításunkkal szeretnénk megcélozni azokat is, akik nem alkotók, nem tanultak művészettörténetet, nem rendszeres múzeumlátogatók. Ugyanakkor számítunk a szűkebb szakmai közönség érdeklődésére – művészekre, művészetpedagógusokra, kurátorokra is.
A kiállítás a Máš umělecké střevo? (Van Művészi Vénád?) nemzetközi művészetpedagógiai kezdeményezésben résztvevő szervezetek (köztük a Ludwig Múzeum) által írt könyvhöz (Proc umeni? / Miért művészet?) is kapcsolódik.
Kurátor: BENCE Bettina, NAGY Barbara
Pedagógiai koncepció: HEMRIK László
Kiállító művészek:
BAK Imre, BASELITZ Georg, BEUYS Joseph, BENCZÚR Emese, BERHIDI Mária, BORSOS Lőrinc, CSEKMENYOV Alexandr, CSÁKÁNY István, EL-HASSAN Róza, FABRICIUS Anna, FEHÉR László, GRIGORESCU Ion, Keith HARING, JOVÁNOVICS György, KAZOVSZKIJ El, KÁLDI Katalin, KESERÜ Ilona, KONOK Tamás, LAKNER Antal, LENGYEL András, Zbigniew LIBERA, Nedko SZOLAKOV, Claes OLDENBURG, Roman ONDAK, SASS Valéria, Stoph SAUTER, SOCIÉTÉ Réaliste, Daniel SPOERRI, Mladen STILINOVIC, SZABÓ Ágnes, SZABÓ Dezső, SZABÓ Eszter Ágnes, Olekszij SZAJ, SZIRTES János, TÓT Endre, VESZELY Beáta, Ervin WURM, Dimitrij Dimitrijevics ZSILINSZKIJ, ZSIN Bence.
