A négy, egyenként kétórás alkalomból álló műhely egy művész (Oláh Norbert) és egy tanár (Pócsik Andrea) közös elképzelései alapján formálódott a Ludwig Múzeum őszi kiállításának kérdésfeltevései köré. Az események külön-külön is látogathatóak, de összefüggéseik mentén még érdekesebbé, értékesebbé válnak, az ismerősség pedig a közös tevékenységek során könnyíti az egymáshoz kapcsolódást, egymásra való odafigyelést, amelyet a foglalkozásokon különösen fontosnak tartunk.
A rövid, műközpontú előadásokból, beszélgetésekből, kreatív tevékenységekből álló műhelyekben a gondoskodást tematikus megközelítésben vizsgáljuk a következő fogalmak mentén:
I. SZAKMA - A gondoskodó intézményi, szakmai közeg eszméje
II. ROMA – A társadalmi szolidaritás eszméje
III. NŐ – Az ép szociális háló eszméje
IV. BÉKE – A világgal és magunkkal való békében élés eszméje
Negyedik alkalom:
A negyedik, egyben utolsó foglalkozásunkon, (mint ahogyan általában napjainkban a múzeumi kultúraközvetítésben) hangsúlyossá válik az érintettek szerepe. A világgal és önmagunkkal való békében élést tágan értelmezve, kárpátaljai asszonyokkal együtt tartunk tárlatvezetést, majd azt követően közösen, tevékenyen gondolkodunk a látottakról. A szervezésben segítségünkre voltak az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársai, Czeglédy Sára és Balogi Anna. A foglalkozást Bihari Bettina, Lazarijeva Erika és Pap Júlia sorstárs mentorokkal közösen tartjuk.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
A programsorozat támogatója:
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinkről hang- és képfelvétel készül, amelyből a Ludwig Múzeum részleteket használhat fel a múzeum és programjainak népszerűsítése céljából és egyéb promóciós célokra. Eseményeinken történő részvétellel Ön elfogadja, hogy a felvételeken Ön is feltűnhet, de a Ludwig Múzeummal vagy az általa jogosított harmadik személyekkel szemben a felvétel felhasználásával összefüggésben semmilyen követeléssel nem élhet.
Kapcsolódó tartalom
Vigyázat, törékeny. Handle with Care 2023. szeptember 15. – 2024. január 14.
A Handle with Care című kiállítás az élet törékenységére, a gondoskodásra szoruló egyének és közösségek sérülékenységére, a szociális ellátórendszer repedéseire és hiányosságaira utal. Ugyanakkor magára a múzeum feladatára, a műtárgyakról való gondoskodásra is vonatkoztatható, ami újraértelmezett jelentésében a tárgyak mellett a közösségekre, gondoskodói szakmákban dolgozókra, a láthatatlan munkát végzőkre és a marginalizált élethelyzetekre egyaránt kiterjeszthető.
