A vadászat mind a mai napig betölti évezredes szerepét, a létfenntartástól az arisztokratikus időtöltésig. Kiállításunk egyfajta keresztmetszetét nyújtja annak, hogyan gondolkodnak ma a művészek a természet és a vadászat kapcsolatáról. A közel harminc alkotó munkái a kvázi reprezentációs formáktól a kritikus álláspontokig a lehető legváltozatosabban közelítik meg a témát.
A múzeum számára különösen jelentős a Vadászati és Természeti Világkiállítás megfogalmazott krédója, mely szerint „a társadalmi tudatformálás révén megerősödjön hazánkban a természet védelme és szeretete, az ésszerű, józan és körültekintő civilizációs fejlődés gondolatának fontossága. A programsorozat hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megértsék a természet védelmének fontosságát, a fenntartható természethasznosítás fogalmát és értelmét, elismerjék például a vadászat, a vadgazdálkodás, a horgászat, a halászat, a halgazdálkodás, az erdészet, az erdőgazdálkodás hasznát és szükségességét.”
A jelenlegi tárlat kapcsolódik egy korábbi, 2021-ben megvalósult kiállítás alapgondolataihoz, melyek a természettel harmóniát kereső alkotók életmodelljét, illetve a természet és civilizáció lehetséges önfenntartó kapcsolatát tematizálták. Az anyag összeállításakor, gyűjteményi egységeink és a műtermekben látott anyagok vizsgálatakor tudatosult, hogy a vadászathoz és a természethez való viszony nagy hangsúlyt kap a kortárs képzőművészetben. Mind a vadászat és természet összhangját, de ugyanúgy ellentmondásait is lehetséges a kortárs képzőművészeten keresztül bemutatni. Míg az elmúlt évszázadok festészetében és szobrászatában a vadászat ábrázolása kiemelt, reprezentatív helyet foglalt el annak a művészeti gondolkodásnak részeként, amely a művészetet az ünnepélyes, a halhatatlan értékek köré szervezte, úgy a kortárs képzőművészet más pozícióból fogalmazza meg viszonyát mind a vadászathoz, mind a természethez.
A művészettörténet jelentős stílusfejezetei bizonyítják a vadászathoz és természethez való viszony kiemelt jelentősségét. Gondoljunk például a németalföldi vadász- és állat-tematikájú csendéletekre, amelyek az elmúlásra emlékeztető művek sorába illeszkednek, vagy arra, hogy milyen grandiózus freskók, táblaképek születtek vadászati és mitológiai témákban Itáliától az Alpokon túlig. Vadakat ábrázoló csendéletek, Dianát megjelenítő mennyezetfreskók, vadászat és állat, a vadak üzekedése heroikus csataként, a vadász hősként, reprezentációs céllal jelenik meg. Győzelmi erők ünnepe, példázatok és történetek váltogatják egymást, ahol a vadászat képes a természetfeletti harc sikerét is kifejezni. Szimbólumokba és metaforákba burkolt üzenetként tiszteletét fejezi ki az emberi és az emberfeletti erő előtt. Pompa, diadal és elmúlás – ezekkel a fogalmakkal lehetne a művészi szándékot röviden összefoglalni a vadászat történeti tipológiájáról.
A kortárs szemlélet kritikai pozíciót követ: a vad feletti győzelem nem tartozik az erények közé. Az elmúlás gyakran az erőszakos vég szinonimája, a moralizáló aspektus konkrétan és áttételesen is felülírja a természet törvényein alapuló szükséget, a vad elejtését. Tagadja a létfenntartáshoz szükséges vadászatot, megveti, de legalábbis kritikai vizsgálat alá veti a vadak tömeges elejtését, a trófea megszerzését. A vadászatról való gondolkodás közelebb áll az erőszak megítéléséhez, mint a vadászat tradicionálisan értelmezett művészeti felfogásához. A kritikus, etikai szempontú megközelítést nagyban befolyásolta a legújabb kor mondvacsinált „vadászainak” kiváltságos viselkedése, amennyiben a vadászat kiemelt vendégek számára megrendezett esemény volt. A vadász itt már nem ügyességével bizonyított, hanem egy fizetős szcenárió mulatós részében vett részt.
A kiállításban több olyan fejezet is található, ahol a kortárs művészeti pozíció kritikus vagy ironizáló oldalról közelíti meg az egykoron dicsőséges győzelmet, a vad leterítését. Nem hiányzik azonban a tiszteletadás sem a természet és az állat előtt, ahol a természet megbecsülése néhol radikális, de hatékony formában fogalmazódik meg.
Mind a múzeum nemzetközi hírű gyűjteménye, mind szakmai praxisa lehetővé tette egy olyan tematikus kiállítás összeállítását, mely a Világkiállítás témájára – Egy a Természettel – a kortárs képzőművészet aspektusából reflektál.
Kurátor: FABÉNYI Julia
Kiállító művészek: BAKSAI József | BONDOR Csilla | BUKTA Imre | DALLOS Ádám | Felix DROESE Gia EDZGVERADZE | ESTERHÁZY Marcell | FERENCZY Zsolt | GERHES Gábor | HOPP-HALÁSZ Károly | HALÁSZ Péter Tamás | Frieder HEINZE | HORVÁTH Csaba Árpád – SIPOS Eszter | ISKI KOCSIS Tibor | Kader ATTIA | Paul KANZLER | KARÁCSONYI László | KIRÁLY András | KOVÁCH Gergő | LOSONCZY István | NAGY Gabriella | NAGY Márta | A. R. PENCK | PUKLUS Péter | ŠWIERKIEWICZ Róbert | SIMONYI Emő | SZALAY Péter | SZABÓ Dorottya | SZÉPFALVI Ágnes | SZILÁRDI Béla | TRANKER Kata | Radenko MILAK – Roman URANJEK | VÁRNAGY Tibor | Lois WEINBERGER
Együttműködő partnerek:
Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, Budapest | Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest
Kölcsönző intézmények: Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest | Janus Pannonius Múzeum – Régészeti Osztály, Néprajzi Osztály | Modern Magyar Képtár, Pécs | Savaria Múzeum – Szombathelyi Képtár | Türr István Múzeum, Baja | Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest | Kölcsönző galériák: acb Galéria, Irokéz Gyűjtemény | Molnár Ani Galéria | Godot Galéria | Viltin Galéria | KOGART – Kovács Gábor Művészeti Alapítvány | Kölcsönző magángyűjtők: Klacsmann Gyűjtemény | Karvalits-Szelényi Gyűjtemény | Bársony Gyűjtemény | Arkana Gyűjtemény | Hatvani Gyűjtemény | Verbai Gyűjtemény
