Radenko Milak a felejtés és a történelmi amnézia ellen küzd, amikor összegyűjti és újraalkotja azokat az emblematikus képeket, melyek meghatározó jelentőségű eseményeket ábrázolnak az elmúlt 150 év történetében. 2013-ban készítette el elsőként Az idő 365 képe című akvarellsorozatát, ahol dokumentumfotók alapján naponta megfestett egy az aznapi dátumhoz kötődő eseményt (Julije Kniefer születésnapja, az 1972-es documenta megnyitója, a francia elektronikus zenét játszó Justice duó Cross című stúdióalbumának megjelenése). Festményein a fekete-fehér fotók tónusaira bontja a talált képeket, ezeken keresztül alkotja meg saját történetét, vizuális naplóját a kollektív emlékezet dokumentumainak felhasználásával. Roman Uranjek 2002-ben indított egy hasonló indíttatású, naplószerű sorozatot, Legalább egy kereszt minden nap 2002. január elseje után címmel. A művész a kereszt szimbólumával formálta át, értelmezte újra azokat a képeket, amelyeket újságokból, könyvekből, különböző nyomtatványokból gyűjtött. Uranjek ezzel az univerzális jellel, a vallásos, művészettörténeti vagy politikai értelmezést is lehetővé tévő motívummal avatkozik be az eredeti kép jelentésébe. A motívumon és a kollázstechnikán keresztül Roman Uranjek szorosan kötődik a huszadik század eleji avantgárdhoz és annak művészeti és társadalmi tanulságaihoz. A két sorozat és két művész 2015-ben találkozott egymással. A múlt és a jelen vizuális dokumentumait feldolgozó tevékenység a közös munka révén egy újabb eljárással gazdagodott: a konkrét dátumokhoz és eseményekhez kapcsolódó Milak-féle festményekhez Roman Uranjek olyan elemeket és motívumokat keresett saját képarchívumából, amelyek különféle véletlen egyezések vagy hasonlóságok alapján összekapcsolhatók azzal. A történelmi pillanatokat megörökítő képek ily módon újabb történeti vagy művészettörténeti referenciákkal és szabad asszociációkkal gazdagodtak. Szipőcs Krisztina
