ANDREJ ISZKANOV: Egy kés filozófiája
Philosophy of a Knife. Fekete-fehér és színes orosz-amerikai film, orosz és angol nyelven, angol felirattal, 267 + 6 perc, 2004-2008
Szereplők: Tecuro Szakagami, Jelena Probatova, Jukari Fudzsimoto, Jumiko Fudzsivara,Viktor Szilkin, Szvjatoszlav Iljaszov, Maszaki Kitagava, Tatyana Kopejkina, Vlagyimir Kucserenko, Veronika Leonova, Reiko Niakava, Tomoja Okamoto, Viktor Ludcsenko, Anna Szubbotina, Irina Zenkina, Irina Nyikityina, Dimitrij Szkripnik, Artyem Szeleznyov, Manoush, Stephen Tipton, Andrej Iszkanov, valamint Anatolij Protaszov nyug. katonai fordító és orvos
Figyelem! A filmet, tekintettel annak hosszára, rövid szünettel, két részben vetítjük!
A film voltaképpen egy monumentális haláltánc-fantázia, epikus és sokkoló-szemkápráztató lidércnyomás-folyam a világtörténelem egyik legnagyobb, mindmáig kellőképpen nem tisztázott japán háborús bűntettéről, az 1932-1945 között a megszállt mandzsúriai Harbinban a 731-es alakulat által folytatott emberkísérletekről, amelyben a legóvatosabb becslések szerint is legalább háromezer kínai, orosz és más nemzetiségű ártatlan ember vesztette életét, az alakulat által kiírtott kínai településekről nem is beszélve. Az ún. Unit 731 nevű létesítményt az ártatlannak tűnő „járvány megelőzési és vízellátási egység” fedőnéven hozták létre Shiro Ishii tábornok vezetésével. Néhány év múlva a 731-es lett a világ első számú, biológiai hadviselésre alkalmas bázisa. A II. világháború után sem a tábornok, sem pedig munkatársai nem álltak soha bíróság előtt, tudományos tevékenységüket vezető beosztású szakemberekként folytathatták hazájukban, Shiro Ishii pedig Japán oktatási és kulturális minisztere is volt. Japán II. világháborús időszakának súlyos titka volt az egység működése, az Egyesült Államok pedig a kutatási eredményekért cserébe igyekezett „elfelejteni”, mi is történt valójában. Így a rémtettek nem kerültek szóba a tokiói háborús bűnösöket elítélő bírósági tárgyalásokon sem. 1949-ben egyhetes perre került sor Habarovszkban, ahol az alakulat 12 tagját állították szovjet bíróság elé. A teljes eljárásról könyv is megjelent 1950-ben, Moszkvában. Az ezredfordulón a japán kormány is kénytelen volt beismerni a kínai civilek ezreinek (más források szerint 300 ezer embernek) a halálát okozó biológiai hadviselés tényét. Pestissel, tífusszal és kolerával fertőzött bolhákat, rizst és más gabonát szórtak szét a mandzsúriai falvak felett, a biológiai fegyverek kutatása, fejlesztése és előállítása érdekében kísérleti nyulakként használt bebörtönzötteket (marutákat) fertőztek meg, nem riadtak vissza a rabok élveboncolásától sem. A témát ugyan Tun Fei-Mou kínai rendező már 1988-ban Ember a nap mögött (Hei Tai yang 731) című játékfilmjében feldolgozta, Iszkanov, a HD-videó alkimistája, a brikolázs mestere, aki saját bevallása szerint sokkal közelebb tudja magát a mai japán és ázsiai mozihoz, semmint az euro-amerikaihoz (és egyébiránt aktív állat- és környezetvédő), azonban az Egy kés filozófiájában olyan, szavakkal le nem írhatóan komplex, filmes, pszichológiai és történelmi tabukat romboló extrém-grandiózus emlékművet állított a háború és a mindenkori emberi erőszak összes áldozatának, amely négy és félórás hossza ellenére sem veszít egyetlen pillanatra sem erejéből és feszültségéből. 2008 júniusában, egy hónappal amerikai filmjének premierje előtt (filmjei Oroszországban nem vetíthetőek!) az orosz titkosszolgálat öt napig egy mosdó és vécé nélküli cellában fogva tartotta Iszkanovot, akinek minden anyagát begyűjtötték, számítógépét átnézték, később pedig többször is kihallgatták. Az Egy kés filozófiája – amelyet a kritikusok Jacopettiék 1960-as és 1970-es évekbeli sokkumentarizmusa nyomán a mozgókép történetének első epikus „gorementarista” alkotásaként írtak le – szabadelvű, cenzúramentes és rendkívüli alkotás: rés a pajzson!
A filmet a Bounding Goat Productions (Habarovszk, Oroszország) engedélyével vetítjük.