Az Ész köztársaság megalakulásának századik évfordulója alkalmából megrendezett Nyelvrokonok című kiállítás azt vizsgálja, hogy az északi, balti, valamint a közép-európai történelem és tapasztalat hol találkozik a 21. századi jelenben, ahol Észtország és Magyarország egyaránt az Európai Unió keretein belül építi jövőjét. Vajon milyen témák, motívumok bukkannak fel a két ország kortárs képzőművészetében, amelyek egymással párhuzamba állíthatók, s ezek hogyan kapcsolódnak korunk általános problémáihoz?
A nyolc észt és hat magyar művész, illetve művészcsoport kiállításán bemutatott művek túlnyomó többsége az elmúlt években készült, napjaink aktuális témáira reflektáló mű, amely Budapesten most látható először. Ezeket egészítik ki a múzeum gyűjteményéből válogatott darabok, amelyek értelmezik, árnyalják az észt kortárs művészek – nyelvrokonaink – által felvetett kérdéseket.
A magyar és az észt nyelv egyaránt finnugor eredetű, ám az elmúlt évezredekben egymástól messzire szakadt két népcsoport egymástól különböző történelmi utat járt be. Vajon az északi, balti hagyomány, valamint a közép-kelet-európai történelem és a közös poszt-szocialista tapasztalat hol találkozik a 21. századi jelenben? Milyen témák, problémák, motívumok bukkannak fel a két ország művészetében, amelyek egymással párhuzamba állíthatók?