Hal Foster amerikai művészettörténész vetette fel a művész mint etnográfus metaforát az 1990-es évek közepén. Beöthy Balázs munkáira az etnografikus módszer, mint metafora kínálkozik kézenfekvő lehetőségnek. Amikor a művész az etnográfus szerepében jelenik meg, akkor nemcsak a művészet bevett fogalmát, hanem a művészet intézményének jól ismert elemeit is kritikailag kezeli. Fontos megjegyezni, hogy az etnografikus szemlélet mára – a posztkolonializmus szellemében – nem kizárólag a nyugati kultúrától földrajzilag távol élőkre vonatkozhat, hanem olyan hatalmi struktúrák kritikai leírására szolgál, melyek a társadalmi, szexuális, faji, nemi szempontból „Más” alárendelt, negatív, esszencialista reprezentációjára épülnek.
A csempészés mint speciális szubkulturális tevékenység képezi tárgyát az Utazó titkok című installációjának. A művész így szimbolikusan az adott szubkultúrával azonos oldalra kerül, és ezzel a pozícionálásával rombolja le a berögzült kulturális ellentétpárokat. Nem az adott szubkultúra nevében akar beszélni, hanem a róluk kialakult előfeltevéseket kíséreli meg kritikusan kezelni. Az Utazó titkok valóban a csempészet hagyományos útján kerültek az 1995-ös Isztanbuli Biennáléra. Vajon mi volt az az „áru”, amit Beöthy így juttatott el a kiállításra? T. K.
Kapcsolódó tartalom
1–2–3: Fókuszban a gyűjtemény – 2. emelet 2007. november 16. – 2008. február 10.
A Ludwig Múzeum 1991-es és a Kortárs Művészeti Múzeum 1996-os nyitókiállítása óta első alkalommal kerül a múzeum gyűjteménye a figyelem fókuszába: a mintegy ötszáz darabot számláló anyagból mintegy háromszáz látható a múzeum három szintjén.