Körösényi Tamás a kortárs magyar szobrászat egyik karakteres stílust képviselő vezéregyénisége. A ’70-es években Három képregény mindenkinek című konceptuális éremsorozatával megkérdőjelezi a szobrászi munkafolyamatokon keresztül megtapasztalható műfaji határokat. A minimal art és a pop art hatását a ’80-as évek elejéig sugallják objektjei és koncept művei (Fúrógép, 1978; Csendélet, 1980–1982; Ételhordók, 1982). A Ludwig Múzeum gyűjteményébe 1997-ben bekerült térplasztika különböző asszociációkra ösztönzi a nézőt. Az elsőre organikus anyagokból, akár lehullott, összepréselt levelekből alkotott, növényi formának tűnő, háromdimenzióssá merevedett és a térben egyensúlyozó színekben távolról visszaköszönnek Henri Matisse ornamentális sorozatai, Joan Miró lágy színformái, Jean Arp és Jean Dubuffet kollázsai, alakjai, szobrai. Ezek az archaikus alakzatok ugyanakkor a kamuflázs, a terepszínű ruhákból, a katonai felszerelésből kivont, monumentális, megcsavart és meghajlított, rögtönzött, szabálytalan foltokká absztrahált kompozíciót, vagy egy hatalmas, többdimenziós összerakós játéknak a darabjait idézheti fel bennünk, melynek tragédiája abban rejlik, hogy egyszínű és össze nem illő részekből áll. Szinte megoldhatatlan és emberfölötti rejtvénnyel állunk szemben, melynek megfejtése csakis egy konceptuális összeillesztésben található meg.