El-Hassan Róza: Anastazia (1998)

Bár El-Hassan Róza festőként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1990-ben), azonban egész eddigi pályafutása során a szó szoros értelmében vett festményeket sohasem hozott létre. Munkái mind a műfajok, mind a tematika, illetve a megközelítési módok szempontjából roppant szerteágazó kérdéseket járnak be a téralkotás problematikájától kezdve egészen a posztkolonialista elmélet felvetéséig. El-Hassan műveiben gyakran reflektál a társadalmi nemi szerepek és az ezzel kapcsolatos identitások témáira is. Anastazia című installációja fordulópontnak bizonyult a korábbi művészi tevékenységéhez viszonyítva. A mű az 1998-as São Paulo-i biennáléra a helyszínen készült egy ott talált ready-made felhasználásával, amely egy bekötött szájú rabszolganőt ábrázoló büszt. Ezt szembesíti – szó szerint is – a művész az európai festészet egyik legemblematikusabb alkotásának, Edvard Munch Sikoly című litográfiájának plakátméretűre felnagyított másolatával. Az afrikai származású rabszolganő alakja a brazil katolikus folklórban jött létre és épp a rabszolgaság eltörlésének évfordulója körüli események után, a hatvanas évek végén vált széles körben népszerűvé. A száját eltakaró maszk szó szerint és átvitt értelemben is megakadályozza, hogy hangja legyen, míg a norvég festő képén szereplő, látszólag androgün alak megszólalása ellentmondásos. A sikoly egyrészt a fájdalom, a trauma legvégső kifejezési módja, másrészt azonban nem nyelvi jellegű, nem a – lacani értelemben vett – logosz világának része. A rabszolganő teremti meg a festményen látható alak identitásának kontextusát azzal, hogy az elnyomott, traumatizált női tapasztalat különböző formáit jelenítik meg mind a ketten. El-Hassan ettől kezdve foglalkozik munkáiban a mai napig is meghatározó politikai, aktivista témákkal, valamint az identitást érintő kérdésekkel a különböző kultúrák radikális ütköztetésének módszerével.

Timár Katalin