Gyenis Tibor első génsebészeti kísérletét a „felesleges gesztusok” egyikeként mutatta be, amikor fiatal facsemeték törzsére ismeretlen eredetű és fajtájú, zöldessárga terméseket kötözött. A választott hobbitevékenység folytatásaként, immár a génsebész szerepébe bújva most egy városi zöldfelületet, egy betonépületet burkoló vadszőlő-falat hekkel meg: a levelek közé kisebb-nagyobb dinnyéket rögzít, melyek a természetesség látszatát keltve díszlenek a buja növényzetben. A génsebészet valójában a DNS (örökítő anyag) megváltoztatását célzó, sejtszintű beavatkozás, olyan biotechnológiai eljárás, amely mára széles körben elterjedt, ugyanakkor lehetséges következményeivel és veszélyeivel (beleértve az etikai kérdéseket is) az emberek többsége nincs tisztában. Gyenis a maga kezdetleges módszereivel, az elképzelt és puszta kézzel megvalósított, szépségesen bizarr végeredménnyel többek között ezekre a veszélyekre is felhívja a figyelmet – a profitorientált mezőgazdaság mohóságára, a génmanipuláció okozta nem kívánt változásokra a természetben, a bioszférában. Sz.K.