A kis.terem 2003-ban „A vágy platformjai: A városi terep és lakói” című sorozattal egy nemzetközi rezidencia-programot indít. A kiállító művészek a kis.terem terét nyitott műteremként használják, mely egy idő után átalakul kiállítótérré, ahol a program keretében végzett tevékenységük eredményeit mutatják be. Az idei téma városi terek különféle realitás-szintjeinek képi megjelenítésére fókuszál.
Bartha Sándor 1986-ban végzett a bukaresti Képzőművészeti Akadémián és 1999 óta él Budapesten. Az azóta eltelt időben két önálló kiállítása volt Budapesten: 2000-ben a MaMű-ben, 2002-ben pedig a Liget Galériában. 2001-ben 49. Velencei Biennálén a Román Pavilon egyik kiállítójaként szerepelt.
„Soha nem volt műtermem, így ki kellett alakítsak magamban egy olyan mentális teret, amely pótolta a fizikai tér hiányát. Ez bizonyos mértékben szabadságot ad: lehetek akár a villamoson, kószálhatok az utcán, vagy egyszerűen lehunyom a szemem és elmélkedem. Mondhatni minden fizikai tértől és mérhető időtől függetlenedve teszem ezt. Munkáim elkészülte előtt gondolataimat legjobb esetben – de azt is nagyon ritkán – holmi papírdarabokra jegyzem fel, amelyeket persze nyomban el is veszítek.
A Passzázs egy olyan projekt, amely alkotói gondolkodásomat egy bizonyos tér – (a 16-os autóbusz útvonala és a kis.terem) és időstruktúrába (február 18 – március 30.) transzponálja. Az amúgy szabadon áramló folyamatnak az ily módon való lehatárolása egy passzázshoz hasonló architektúrát alkot. Mivel egy nyílt műtermet szeretnék létrehozni, ahol az intim folyamat (az alkotás) ‘exteriorizálódik’, elősegítve esetleges párbeszédek, diszkussziók kialakulását idegen emberekkel (látogatók), a passzázs-metafora több síkon is értelmet nyer. A fenti periódusban létrejövő, a várossal kapcsolatos alkotásaim, gondolataim, az esetleges ‘műtermi beszélgetések’ mind a projekt részét képezik.” (Bartha Sándor)
