Tarr Hajnalka műveit legtöbbször készen talált, hétköznapi tárgyakból készíti, ezáltal igyekszik feldolgozni, megérteni a világban létező dolgok sokaságát. 2011-ben Ízlés szerint című önálló kiállítására készítette el tizenegy klasszikus festmény (Leonardo: Mona Lisa, Raffaello: Tengelicés Madonna, Brueghel: Bábel tornya, Ingres: A nagy odaliszk stb.) puzzle-reprókból épített sajátos verzióját. A Botticelli-festmény nyomán készült mű mérete – hasonlóan a többihez – megegyezik az eredetivel (172x278 cm), tehát egy hatalmas tábláról van szó. Az eredetinél jóval kisebb reprodukcióból ezért annyi dobozzal vásárolt, amennyivel le tudta fedni az adott méretet. A Vénusz születése nagyjából 24 000 puzzle-ból áll, amit a művész saját „ízlése szerint” helyezett el, az eredeti szándéktól eltérően absztrakt formákat, örvényeket és hullámokat kialakítva a számtalan kis elemből. Az egymásra csúsztatott, így a térbe is kilépő puzzledarabokat kárpitos tűzőkapcsokkal rögzítette az alapként szolgáló pozdorjalapon, amivel újabb mintázatot adott a kompozícióhoz. A létrejött mű elemeiben tartalmazza az eredeti képet, de egy olyan újfajta, absztrakt rendszer jön létre, aminek létrehozásába a művész rengeteg időt, figyelmet, koncentrációt fektetett. A szinte mániákus, monoton, ismétlődő, lassú munkamódszer több olyan alkotóra is jellemző (Benczúr Emese, Imre Mariann, Szíj Kamilla, Szira Henrietta), akikkel Tarr Hajnalka gyakorta közösen állít ki. Tarr Hajnalka számára a rutinszerű, ismétlődő, apró cselekvések lelassítják, megszelídítik a külvilágot, amelyet így képes a saját törvényei, a saját belső ideje szerint áttekinteni és kézben tartani.
Szipőcs Krisztina