Az Isztambul ege című mű egy turistaút során készült Isztambulban: Lengyel lefotózta a Boszporusz európai és ázsiai oldalán az eget. Ez a találkozópontja a két kontinensnek, amelyekre bár eltérő kulturális tömbként tekintünk, az égbolt felettük ugyanaz. Lengyel 1976-ban mutatta be a Rózsa presszóban Eurázsia ege címmel a művet, úgy, hogy egy diaakció keretében a presszó előtt az égre vetítette a két képet. Az ég és a felhők 1975-től foglalkoztatták Lengyelt, az első ilyen témájú munkái felhőrajzok voltak. Az égen járó felhők formai változatossága, a természet fenségessége az ég folyamatos megfigyelésére készteti Lengyelt, aki e csendes szemlélődést tette művészi módszerévé. Ebből fakad az is, hogy meditációs objektként tekint műveire. Művészetének alapvető vonása a makrokozmosz jelenségei és a mikrovilágok összekapcsolása. A művész mint katalizátor működik e világok között, kapcsolatot teremtve a megfogható és megfoghatatlan között. ÜK