Szabó Ágnes: Szabadság-szobor sziluett (2000)

Az eredeti Szabadság-szobor a városban elfoglalt helyének köszönhetően Budapest kiemelt és jellegzetes pontja. A szobor nem túl hosszú élete arról tanúskodik, hogy a változó politikai, társadalmi körülmények közepette, mennyire változékony a történelem értelmezése is. Eredetileg a szobor egy nagyobb, Magyarországot a náci megszállás alól felszabadító szovjetek emlékére készült együttes (Felszabadítási emlékmű) része volt. A szobrot városi legendák aurája veszi körül, s több kritikai művészi projekt tárgya volt. Szabó Ágnes a szobor jelentésének, tartalmának „ürességére” utal, amikor látszólag üres formává alakítja. Ez a formai átalakítás a szobor testhelyzetének ironikus értelmezésével párosul. Szabó megeleveníti az egyébként statikus alakot, a neonfények esetlen mozgást idézve a női formát mozgó bábuvá alakítják. Ily módon a nőalak szimbolikus funkciója mellett ott húzódik a saját történetéhez fűződő kritikai viszony, a történelmileg, politikailag és kulturálisan terhelt jelentés. (Timár Katalin)