Drozdik Orshi (1946) Individuális Mitológia III. című sorozatát a modern női gimnasztikát és avantgárd színházi kísérleteket ötvöző, a 20. század elején divatossá váló mozdulatművészet, a szabad tánc ihlette. A mozgalomnak és táncosainak – így az 1902-ben Budapesten is fellépő Isadora Duncannek, valamint a saját mozgásrendszert, az orkesztikát megalkotó Dienes Valériának – példája Drozdik számára meghatározó inspirációt jelentett: egy választható, lehetséges, sőt vonzó női szerepmodellé vált. A szabad tánc a klasszikus balett hagyományát, kódrendszerét, testregulázási gyakorlatát, egyben a korabeli női szépségideált is felülbírálta. Felszabadította a táncot a kötöttségektől és egy természetesebb életformát hirdetett. A művész saját, a szabad tánc szellemében megfogalmazott mozdulatait vetíti rá az említett táncosok mozdulataira, archív fotóira. Az egymáson áttűnő két női figura a test plaszticitásának, valamint – a gátló ruhadarabok elhagyásával – a női test mozgásának felszabadítását ünnepli az hommage-ként megidézett elődök segítségével. A tánc mint vezérmotívum Drozdik számos művében az individuum szabadságának kifejezési eszközévé vált.
Tarczali Andrea