Kovách Gergő azon fiatal magyar szobrásznemzedék tagja, amelytől nem áll távol a kísérletező kedv, a humor, de kiknek műveire időnként a „rossz művészet” árnyéka is rávetül, midőn szándékosan mértéket vesztve vegyítenek anyagot és formát, stílust és technikát. A művész 2003-ban állította ki először azt a négyrészes szobor-sorozatát, melyből kettő került a múzeum gyűjteményébe. A gömbszegmensre mint egyfajta terepasztalra épített, abból szinte kinövő, ezüstszínűre festett apró figurák és tárgyak egyszerű jeleneteket alkotnak, melyek változatos képzettársításokra indíthatják a nézőt. Az elsőben erdő-mező állatai gyűlnek egy sátorozó alak köré, a másodikon vidám társaság piknikezik a réten. A művész saját elmondása szerint az első jelenetben – a madaraknak és a farkasnak prédikáló – Szent Ferenc alakját idézi meg, ugyanakkor a figura szoknyát visel, s az eléje sereglő kutyák, libák, farkasok és nyulak közül a hozzá legközelebb merészkedő négylábú szemmel láthatóan egy négykézláb álló férfi. A második jelenet Szinyei Merse Pál Majálisának parafrázisa: a réten mulatozó – kicsit talán már kapatos – társaság tagjai a nagyvárostól távol vidáman töltik az időt; elrendezésük és mozdulataik távolról utalnak az 1873-ban festett előképre, a magyar plein air egyik legkorábbi példájára. A teljes sorozatot tekinthetjük egyfajta kísérletnek is szoborcsoportok, szobrászati jelenetek létrehozására kisebb, modell-méretben, melyet később nagyobb léptékű művek is követtek (pl. a Disznótorony a Garmada csoport tagjaival a Dunaújvárosi Főiskola új épületében). (Szipőcs Krisztina)