Csákány István: A holnap dolgozója, bevetési ruha (2009)

Csákány István műve (A holnap dolgozója, 2009) az emlékműszobrászat hagyományaira épít, ennek a mára kissé divatjamúlt formának próbál meg új tartalmat adni. A mű kapcsán nyilvánvalóan adódik a kérdés: „Hová tűntek a munkások?” abban a kettős értelemben, hogy egyrészt Csákány művéből eltűnt az emberalak, másrészt pedig a mai társadalmi rétegződésben is háttérbe szorult a klasszikus értelemben vett gyáripari munka. A mű esetében azonban a munkás hiányzó alakja valójában egy realisztikus elem, mivel a szobor egy bevetésre váró tűzoltó ruháját ábrázolja. Az emberalak hiánya azt is jelöli, hogy a szobor emlékművé alakulhat át: a hiányzó munkás emlékművévé. Azzal, hogy magát a munkást nem ábrázolja a művész, alkalmassá teszi szobrot arra, hogy bármely munkás emlékműveként tekinthessünk rá, hasonlóan az ismeretlen katona sírjához, ahol a különböző érzelmek és jelentések épp azért invesztálhatók az emlékműbe, mert az üres – szó szerint és szemiotikailag is.