A magyarországi neoavantgárd művészet képviselőjeként TÜRK érdeklődése a 70-es évek közepén fordul a fotó felé. Többirányú, egyszerre a technikai eljárásokra és az ezekből következő képi fenomének vizsgálatára irányuló kutatásai során többnyire valamilyen matematikai rendező elv mentén többszörözi meg és modulálja a fényképeket. Több képet átlagolva, vagy mozgásfázisok szimultán ábrázolásával keresi a vizuális átlag, a képi tipológia összetevőit; Türk „együttlátásnak” nevezi a több kép összeépítéséből, megtöbbszörözéséből vagy egymásra rajzolásából keletkező munkáit. Ebből a gondolatmenetből született a Taposómalom I-II. is. A koncepció a valóság elemeire bontása, majd újrakeverése volt – egy klott gatyás, félmeztelen férfi körbeforgó alakjának 16 mozgásfázisát egyesítette egy képen, mellette pedig az eredeti fénykép kis részekre osztott és megtöbbszörözött „fantomképét”, a leképezett mozdulat átlagát, kivonatát látjuk. A mű az egyedi és általános, lényeg és tulajdonság, kép és adat viszonyát fogalmazza újra. Műveiben a gondolati tartalom, valamely elv vagy szabályszerűség megjelenítése a kép, illetve más művészeti jelentésközvetítő segítségével történik, ezért is tekinthető az ún. „érzéki konceptualitás” szisztematikus alkotójának.
K. J.