A vizuális művész alkotása az első festészeti korszakából származik, melyben a sötét, álomszerű képeket a fekete domináló színe, a széles gesztusok és a falfirkaszerű rajzolatok kontrasztja jellemzi. Utazásoktól, néprajzi múzeumok anyagától és a szakirodalom tanulmányozásától megihletve nyilatkozik az afrikai és óceániai primitív törzsi művészetről: „Képeik, tárgyaik… inspirálnak és megtanítanak valami lényegesre.” Gyakran fordul mitológiai történetekhez, hogy az ismerni vélt elemeket átszűrje és vegyítse látszólag oda nem illőkkel. Alaptapasztalata, hogy a festészetet a testünkkel éljük át. Az ősi kultúrák hatása alá kerül, idézi, néhol egyenesen imitálja azt. Az átértelmező és integráló folyamaton keresztül újrateremti a motívumok kódrendszerét, a művészeti örökség különböző korszakaiból, eltérő hagyományaiból merítve egy új rítust sejtet, amely nem mentes sem az erőszaktól, sem a szexualitástól. Az új misztérium hátterében felsejlik a rossz felforgató alakja, mintegy a művész szimbólumaként. A vásznakon gyakran megjelenő halálábrázolás, maszkok, alkimista jelek alkotják a korszak sokszor groteszk, „nem helyénvaló” képeit.
Tarczali Andrea