Julie Roberts a 90-es évek legelején vizsgázott a Glasgoe School of Art-on; Skóciában él és alkot. Művészetét leginkább „tárgyiasnak” vagy újkonceptuálisnak leet nevezni. Roberts képei az otthonról és az intézményekről szólnak, és különböző foglakozások eszközeit ábrázolják e formákon belül. A festmények általában monokróm háttérből és az ezen elszigetelten ábrázolt és centrálisan elhelyezett tárgyakból állnak. Roberts szobrászati terminusokban gondolkodik azokról a tárgyakról, amelyeket lefest: szerinte tervezésükben és kivitelezésükben megnyilvánulóegyszerűségük a funkciót fejezi ki. E sokféle tárgyat biznyos értelemben a művész „ready-made”-jeinek tekinthetjük.
Doglas Gordon 1966-ban született. A Glasgow School of Art elvégzése után mesterképzőt végzett a londoni Slade School of Art-on. „24 órás Psycho” című munkáját először Glasgowban és Berlinben mutatta be 1993-ban. A videoinstalláció egy óriási képernyőből és egy vetítőből áll, mely Hitchcock híres filmjét, a Psychót mutatja lelassítva, egy nap hosszúságúra nyújtva. A mű az idő tematikáját úgy tárgyalja, mint a gyorsság a lassúság konflitusát. E meghosszabított „horror-vízió” segítségével a látogató elgondolkodhat azon, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a valódi, a belső és a fiktív idő.
Tracy Makenna munkáiban fontos szerepet szán a befogadónak is. „A tradíció korlátait túllépő művészfelfogás” arra ösztönzi a nézőt, hogy saját jelentést és értelmezést alkosson. Ennek eszköze az „állandó törekvés arra, hogy behatoljunk saját transzcendens világunkba, abba, ami rejtve van.” Mackenna munkáira nagy hatással volt Bergson filozófiája, aki úgy véli, az anyagi világ állandó változásnak van kitéve. A Ludwig Múzeumban bemutatott, homokfúvott üvegből készült városképeken együtt jelennek meg a hagyományos és modern koncepciók, a tárgyak állandósága és változása.
