Szépfalvi Ágnes utolsó magyarországi önálló gyűjteményes kiállítása 1998-ban a székesfehérvári István Király Múzeumban volt. A mostani kiállítás az azóta eltelt öt év anyagából mutat be egy válogatást, mely egy kb. huszonöt festményből álló együttes. Ezek nagy része Budapesten most látható először. A kiállításon a festmények mellett szerepelnek rajzok és vázlatok is, mivel ezek egyrészt érdekes módon világítják meg Szépfalvi munkamódszerét, másrészt pedig nagyon gyakran önálló művekként is értelmezhetők.
Szépfalvi Ágnes tovább folytatta annak a témának a feldolgozását, mellyel pályájának kezdetétől fogva foglalkozik. A festményein megjelenő alakok elsősorban nők, akik a létező legkülönfélébb, ám hagyományosan női szerepekben jelennek meg, mint például a femme fatale, a királynő, a menyasszony, az egzotikus asszony, a barátnő, a kiszolgáltatott nő stb.
Szépfalvi régóta használ különféle fotografikus képeket festményei alapanyagául, de ezeken az újabb képeken a jelenetek nagy része a filmezéshez kapcsolódik (ez az érdeklődése összefügg valószínűleg a Nemes Csabával készített story-boardokkal is). A filmezés egyik legfontosabb eszköze a montázs és Szépfalvi minden képében él is ezzel a módszerrel. Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy festmény „forrása” a legritkább esetben kizárólag egy fotó; a leggyakrabban több képből „montírozza” össze a végső festményt. Szépfalvi a festményein továbbra is a női szerepeket és helyzeteket állítja középpontba, ezeket figyeli meg és analizálja egyfajta filmes szempontból, még akkor is, ha a végeredmény, a kész kép nem mozgó, hanem álló, valamint nem technikai eszközökkel előállított, hanem egyedi „termék”.
Szépfalvi Ágnes 1990-ben végzett festőként a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.
A 90-es évek közepe óta rendszeresen állít ki nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.
