A gyűjtőházaspár nagyméretű portréi már készítésük idején, a nyolcvanas évek második felében sem klasszicizáló formaviláguk vagy konzervatív stílusjegyeik miatt kerültek a nyugatnémet közvélemény érdeklődésének homlokterébe. Széles körű felzúdulást a megbízott szobrász személye keltett. Arno Breker (1900–1991) ugyanis a harmincas évektől kezdve Hitler kedvenc szobrászaként számtalan köztéri megbízást kapott; monumentális művei a korszak ismertetőjegyeivé, az „elfajzott művészet” elleni küzdelem szimbólumaivá váltak. A második világháború után a nácik társutasaként besorolt művész elsősorban magánmegbízásokat teljesített; így készítette el számos híres személyiség, például Jean Cocteau vagy Ezra Pound portréját. Peter Ludwig Brekert a század legjelentősebb portrészobrászának tartotta, és 1986-ban több hónapon át rendszeresen ült modellt neki. Az eredmény egy életnagyságú, valamint az itt látható, életnagyságnál nagyobb bronz portré lett; Breker Irene Ludwig büsztjét is két változatban készítette el.