A Zhou-testvérek

1995. május 11. – július 16.
Mikor
1995. május 11. – július 16.

A költő és tudós apa fiait, a Shan Zuo és Da Huang Zhou fivéreket, a Ming folyó vizén a Guangx-i tartománybeli Ning Mingbe viszi zarándokútra a Hua Shau-i hatalmas újkőkorszaki sziklafestményekhez. Az apa kínai klasszikusokat szaval és meséket ad elő, mindezek nagy hatást gyakorolnak a fivérek fantáziájára. A kilométerhosszú neolitikus festmény időtlen egyszerűsége és szabályossága mély benyomást gyakorol a testvérekre. Hua Shan, a “Virágsziklák” jelentik számukra ezután a festészet és a minőség állandó mértékét. A kulturális forradalom és a politikai beszűkültség miatti száműzetés és elválás évei után 1973 tavaszán a Zhou család tagjai a nagymama házában találkoznak, aki híres festő és kalligrafikus. A fiatalok klasszikus művészetet tanultak. A dél-kínai Wuming -ban folytatott beszélgetések mély gondolatokkal telitettek. Az akkor 16 és 21 éves fivérek találtak egy régi képkeretet, és elhatározzák, hogy közösen festenek egy képet: ez volt a “premier”, amely folytatódott. Ma a Zhou fivérek a kínai avantgárd legsikeresebb művészeinek számítanak, akik szimbiotikus együttműködésükkel már több mint húsz éve azon fáradoznak, hogy Kína tradicionális művészeti nyelvét megmentsék a megmerevedéstől, és modem eljárásokkal valamint tartalmakkal egészítsék ki. A kínai művészettörténet radikális újraértékelése és együttműködésük formája egyedülálló a festészetben. Általában nagyméretű képeiken improvizálva dolgoznak. Szimbiotikus alkotói folyamatuk során (álomdialógus) alig váltanak szavakat egymással. Mindketten tökéletesen koncentrálva a kép különböző részein dolgoznak egyidejűleg. Nem törődnek a festés során egymás ecsetvonásaival. Ha egymás munkáját korrigálják, ezt mindig egyetértve, de indoklás nélkül teszik. Hozzátesznek és elvesznek, amíg az eredmény konzekvens nem lesz. Így festenek, a keletkezés folyamatát láthatóvá téve és az átélés közvetlenségét kifejezve. Így keletkeznek tökéletesen autentikus képeik, melyek érzelmi erejükkel hatnak a nézőre. A fivérek a kínai hagyományban gyökerező szellemi kötődéseiket nem adták fel, a nyugattal való konfrontáció inkább megerősítette őket szellemi, expresszív festészetükben, amely látszólag nyugati jellegű. Aki megnézi ezeket az egyszerre érzékeny és erőteljes munkákat, előzetes tájékozódás nélkül alig sejtheti, hogy két kínai művésszel van dolga, akik a népi Kína első kitüntetettjei, akiknek szabad volt absztrakt műveket kiállítani, kikre ma hazájuk kulturális nagyköveteiként tekintenek.