A Horizont című festmény az aranymetszés arányai szerint két, jól elkülönülő részre oszlik. Az alsó részen egy embertömeg látszik, ahol az egyes alakok montázsszerűen kerültek egymás mellé, különböző korúak, neműek, a társadalom különféle rétegeit képviselik. Egyes figuráknak művészettörténeti vonatkozásuk van: a főszereplő mögött feltűnik a német expresszionista festő, Otto Dix (Önarckép, 1931), a másik oldalon Duane Hanson 1977-es Nő táskával című művét idézi meg. (Mindkettő a kölni Ludwig Múzeum gyűjteményében található.) A kép jobb oldalán látható kopaszodó férfiben Vlagyimir Szemjonovot, a Szovjetunió egykori bonni nagykövetét lehet felismerni. A művész leginkább a barna és a szürke árnyalatait használja, melyeket csak a szimbolikus jelentésekkel erősen megterhelt vörös szín tör meg. A színhasználat az embertömeg homogenizálását segíti. A kép felső része a horizontvonal felett világosabb, a kép teteje felé sötétedő szürke, melynek sima felülete rendkívül nyomasztóan terül el a tömeg felett. Ugyanez az árnyalat jelenik meg a szürkekalapos figurákon, melyek a tömegben elszórva tűnnek fel. A kép főszereplője, szintén szürke ruhában és kalapban maga a művész. Ő az egyetlen szürkeruhás, akinek belenézhetünk a szemébe.