Stenvert Curt: A 38. emberi helyzet (1964)

A 38. emberi helyzet: a menedzser, aki halála esetén saját aranyozott csontvázát hagyja bűbájos özvegyére Curt STENVERT a II. világháború utáni osztrák művészet fontos alakja. Festőnek indul, de a kísérleti filmeken keresztül eljut a montázstechnikára épülő objekt-művészethez. Karrierjét két csoportos kiállítás határozza meg; a 33. Velencei Biennále 1966-ban, és a Musée d’ art moderne de la Ville de Paris 1967-es tárlata. Stenvert művészete az avantgárd hagyományból táplálkozik. Egyszerre ápol szoros kapcsolatot a neodadával, a neoszürrealizmussal, de a fluxussal és az újrealizmussal is: eszközhasználata, a felhasznált tárgyi világ, a fanyar regiszterek, a kritikai attitűd mind ezt a kötődést jelzik. Magát Marcell Duchamp szellemi örökösének tartja, kortársai közül pedig Daniel Spoerri és Wolf Vostell áll közel hozzá. Stenvert doboz-, kalitka- és szekrény-fundamentumra épülő asszamblázsai az emberi létezés alapkérdéseit feszegetik. A 38. emberi helyzet háromajtós szekrényének fülkéibe egymástól elkülönítve, egy popos feminin bábút és egy konzervatív, maszkulin csontvázat helyezett a művész. A mulatságos és kissé bizarr munka a francia diákmozgalmak hajnalán készült, így aligha véletlen a korszerűtlen kultúrára, szellemiségre és társadalmi magatartásra irányuló irónia.

H. L.