TILL BRÖNNER fotográfus és zenész egy német származású, elkötelezett európai alkotóművész. Olaszországban nevelkedett, erősen kötődik a német Rajna-vidékhez, trombitaművészként pedig Észak-Amerika zenéjéhez, így önazonosságát szüntelenül több világ között kereste. Tekintetét éppen a kontinensek közötti lét irányította rá Európa globális jelentőségére, és fotómunkáival újra meg újra ezt a jelentőséget hangsúlyozza. Legyen szó portrékról, tájképekről, ipari tájról vagy építészetről, érzékeny megfigyelőként Brönner évek óta európai hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait dokumentálja a képzőművészet eszközeivel.
Európa ma sokféle problémával és válsággal küzd egészen a keleti peremén dúló háborúig, és a világ egyik legbefolyásosabb régiójaként nemcsak a koronavírus okozta világjárvány óta foglalkoztatják szerepének és identitásának érzékeny kérdései. Mi választ el bennünket, miközben államok szövetsége vagyunk? Mi köt össze bennünket a nagy különbségek ellenére? A gázvezetékek és a nemzetközi megállapodások, a diktatúrák és demokráciák, a gazdasági és szociális politika vagy az adatvédelem és a digitalizáció égető kérdései között rá kell ébredünk, hogy mindenekelőtt mégiscsak az emberek azok, akik Európa identitását alakítják és meghatározzák. Ez a projekt őket állítja középpontba.
A művész és a Stiftung für Kunst und Kultur e.V. alapítvány tudatosan választotta Magyarországot egy olyan kiállítás helyszínéül, amely tartalmával – éppen magyar szemszögből – nem jelentéktelen feszültség terét testesíti meg a társadalmi és a politikai realitás között. Ebből pedig a közös munka számára is olyan szinergiahatások adódnak, amelyek mind helyi, mind nemzetközi szinten erősítik az Identitás – Európai látkép láthatóságát.
A kiállításhoz tartozó kísérőfüzet IDE KATTINTVA érhető el.
TILL BRÖNNER (*1971) mára a jazztörténet legsikeresebb német zenésze. Miközben „trombita-virtuóz“-ként tartják számon, a hangzás és dallam iránti rendkívüli érzéke a „német Chet Baker“ hírnevet is kivívta neki. Brönner zenészcsaládban született, klasszikus képzésben részesült, dzsessztrombita-tudásának alapjait pedig a kölni zenei főiskolán Jon Eardley-nél sajátította el, aki az 1950-es években Charlie Parker és Chet Baker társa volt. Brönner a dzsessz- és popzene számos nagyságával működött együtt. Olyan nevek tartoznak ide, mint Dave Brubeck, Herbie Hancock, Annie Lennox, George Benson, Hildegard Knef, Madeleine Peyroux, Kurt Elling, Carla Bruni, Michael Brecker, Al Di Meola, Chaka Khan, Natalie Cole, Al Jarreau vagy Michael Franks – hogy csak néhányat említsünk. Brönner 2016-ban Barack Obama amerikai elnöktől meghívást kapott a washingtoni Fehér Házba, ahol az UNESCO által évente megrendezett International Jazz Day-en lépett fel.
Julian Benedikt német rendező 2001-ben Jazz Seen címmel portréfilmet készített William Claxton zene- és divatfotográfusról, amelyhez Brönner komponálta a zenét. Brönnerben Claxton munkáinak hatására egyre inkább tudatosultak a dzsessz és a fotográfia közötti nyilvánvaló hasonlóságok. A szerencsés alkalomból személyes barátság szövődött a két műfajban alkotó művész között, így születtek meg a dzsessz-zenész Brönner első szuggesztív fotómunkái. 2009-ben vásárolt Leica M8-as kamerájával előbb zenésztársait kezdte fotózni, és csak ezután szánta rá magát, hogy saját körein kívül is modellnek kérjen fel művészeket, színészeket, sportolókat, írókat és aktivistákat. Az egyszerre veterán és újonc művész munkái több jelentős kiadó, így a TeNeues Publishing érdeklődését is felkeltették. Brönner önálló fotóalbuma ennél a kiadónál jelent meg 2014-ben Faces of Talent címmel. A fényképész Brönner leglátványosabb műfaja kétségkívül a portré.
Első átfogó fotókiállításán (Melting Pott, 2019, MKM Museum Küppersmühle für Moderne Kunst, Duisburg) egy egész régió, a Rajna-Ruhr-vidék arcát mutatta be. A vidék a német nagyipar egykori fellegvára – az újkori, környezettudatos új szellemiségnek köszönhetően az ipari termelést háttérbe szorítva –, lassan megszűnik, átalakul, talán eredeti természeti formáját nyeri vissza. A nagyipar emlékét ma már csak a kohók, tárnák és gyárak őrzik. A munkások, akik ebben a környezetben dolgoztak, keresték meg kenyerüket, még ezen a vidéken laknak, elérhetők, meginterjúvolhatók, és kemény szavakkal, de mélyen megható nosztalgiával beszélnek a közelmúltban még működő életterükről.
Aktuális projektje, az Identitás – Európai látkép ismét merőben új távlatokkal tágítja a művész látószögét. A válogatásban látható lesz Anselm Kiefer és Olafur Eliasson portréja is – olyan embereké, akik az európai történelmet vagy a világ ökológiai problémáit tematizálják munkáikban. Természetesen muzsikusok, civilek és az európai politikát meghatározó személyiségek fotói sem maradhatnak ki. A kiállításon szinte kizárólag fekte-fehér fényképek kapnak helyet. Brönner a szürke skáláját digitális felvételein dolgozza ki, szándékosan törekedve a minimalista megjelenítésre, kontrasztot alkotva a zajos és színes világgal. Brönner szereti fényképeinek alanyait és tárgyait, igazi humanista.
A kiállítás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében a Müpa és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum szervezésében valósul meg.
