„Igazán fontos, hogy itt vagyok"

Megnyílt Loránt Anikó és Kaszás Tamás kiállítása az óbudai Budapest Hospice Házban a Ludwig Múzeum Vigyázat, törékeny ∞ Handle with Care című kiállításához kapcsolódóan

Megnyitó: október 10., 17.00

Megnyitja: Szabó T. Anna, költő

Nyitva tartás: 
szerdánként 16-18 óra között, előzetes bejelentkezéssel (legalább egy nappal korábban) a regisztracio@hospicehaz.hu emailcímen.

A Magyar Hospice Alapítvány épülete a Vigyázat, törékeny. Handle With Care című kiállítás egyedülálló külső helyszíne, ahol Loránt Anikó és Kaszás Tamás munkái kaptak helyet. Az élet-és alkotótársak Ex-Artists’ Collective néven közösen hoztak létre műalkotásokat egészen Loránt Anikó 2020-as haláláig. A kiállítás előzménye Eperjesi Ágnes Összetett szélek című 2022-es tárlata, melynek során először voltak láthatóak kortárs művészeti munkák az óbudai Hospice Ház falai között. Ennek folytatásaként Kaszás Tamás munkái ezúttal az intézmény kertjébe kerültek maradandó és használható műalkotásokként, Loránt Anikó rajzai pedig az intézmény folyosóin találták meg helyüket. 

Loránt Anikó a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán végzett 2003-ban. Életútjában a diploma megszerzése egybeesett az anyává válással, ami megváltoztatta a művészethez való hozzáállását is. Ennek megfelelően az otthon, a szoba, a konyha lett a műterme, kisebb méretű műveket készített, könnyebben elérhető anyagokkal kezdett el dolgozni. Jegyzetfüzetekbe, A/4-es lapokra, papírfecnikre készült akvarelljein a gondoskodó szerep, a természethez való óvó viszonyulás és a gyermek fantáziavilága jelenik meg. A Hospice Ház kiállítására válogatott rajzain a figurális ábrázolások mellett szövegek is feltűnnek, amelyek a világot jobbá változtató varázsigeként hangzanak: „Vidámságot!”, „Igazán fontos, hogy itt vagyok!”.  Ez utóbbi mondat szerepel Kaszás Tamás a Hospice Ház kertjébe készült Vandalizált Aldo Leopold-padján.

A pad Aldo Leopold amerikai ökológus, erdész, környezetvédő tervei alapján készült, elsődleges funkciója pedig, hogy szemlélődésre alkalmas helyként szolgáljon. A „hátradőlő” testtartást elősegítő ülőfelület megkönnyíti, hogy minden mást elengedve hosszasan szemlélhessük a körbe ölelő természetet. A pad közelébe a művész újrahasznosított faanyagokból készült madárodúkat és egy etetőt helyezett. Az uszadékfából, kidobott deszkákból, nyesedékekből készült kis „madárházak” fémet egyáltalán nem tartalmaznak, hogy amikor elöregednek, a környezet terhelése nélkül tudjanak lebomlani. A konstruktivizmus formavilágát idéző odúknál a szögletes formák mellett egy-egy korongforma is megjelenik, inspirációs forrásuk egyrészt az emberléptékű modernista építészet (Le Corbusier), másrészt Kassák Lajos Képarchitektúra sorozata. A röpnyílás mérete és a belső kialakítás a madártani egyesület által meghatározott előírásokat követi.