Múzeumi vásárlás, 2003

Gulyás Gyula

Hordozható utcakő (1972)

Gulyás Gyula minimalista-konceptuális szobrászként, Vilt Tibor támogatását élvezve, annak tanítványaként 1972-ben közös tárlaton szerepelt mesterével a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezen a kiállításon mutatta be Utcakő-, avagy Bazaltkocka-sorozatának egy csoportját (néhányat pedig a balatonboglári kápolnatárlaton), amelynek tagja a Ludwig-gyűjteményben 2003 óta őrzött Hordozható utcakő. A bazaltkő utalásai történelmi és társadalmi kontextusba ágyazottan és keserédes humorral értelmezhetők, nem mellesleg az utcakő történelmi jelkép voltának köszönhetően, mely gyakran felbukkanó témája volt a ’70-es évek művészetének, mint „a proletariátus fegyverére”, a felszedett utcakő visszatérő történelmi jelenlétére hivatkozva, eredendően Beke László Utcakövek-sírkövek felhívására adott válaszként. A mű napi aktualitását 1972. március 15. és az 1968-as nyugat-európai események szolgáltatták, nem is beszélve 1956 emlékéről. A konceptuális talált tárgy alakítása, illetve kiegészítése (a hordozhatóságot létrehozó fémfogantyúkkal, a pop artra jellemző szellemességgel) mellett a kocka-, illetve téglatestforma minimalizmusa határozta meg Gulyás hetvenes évek közepéig létrehozott alkotásait.
« VISSZA  

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!