Barabás Márton
(1952 )
1971–1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, 1978–1981 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1980-ban szerepelt a Velencei Képzőművészeti Biennálén. 1984-ben elnyerte a Cagnes-sur-Merben megrendezett XIV. Nemzetközi Festészeti Fesztivál különdíját, 1986-ban a Soros Alapítvány díját. 1989-ben a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1999-ban Munkácsy-díjat kapott. 2004-ben egyéni kiállítása volt a budapesti Iparművészeti Múzeumban, majd a bécsi a Haus der Musikban, 2013-ban a brüsszeli Balassi Intézetben.

A nyolcvanas évektől kezdve készít a festmény és a nonfiguratív szobor határterületén álló háromdimenziós képszobrokat, melyekhez talált tárgyakat, elsősorban kiselejtezett zongorák belső alkatrészeit (kalapácsrendszerek, zongorabillentyűk) és rétegelt lemezeket használ fel. Kedvelt motívuma a levélfüzér, az akantuszlevél, a kőtöredék, a farkasfog a csigavonal és a spirál. Konstrukciói falra szerelt domborművekként, függesztett vagy a padlózatra helyezett állványszobrokként jelenhetnek meg.



Az alkotó művei:
Belső kötődések (op. 529.)
Közjáték (op. 528.)
Nagy nautilusz (op. 656)
Érintések (op.655.)

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!